Egy King jobb mint kettő?

Egy rejtélyes betegség üti fel a fejét a világban, a nők elalszanak és gubószerű gézbe burkolóznak. Ha sérül a gubó, a nők felébrednek és erőszakossá válnak. A történet központi helyszíne egy női börtön, itt tartják fogva a regény egyik főszereplőjét, Evie-t, aki immunis a betegségre. Gyönyörű, vonzó nő, ráadásul rendelkezik egy különleges képességgel is, ért az állatok nyelvén. Lepkéknek parancsol.
Stephen Kinget mindig inspirálták saját gyermekei. Segítségükkel formálta meg regényei gyermek karaktereit. Joe-val közös könyvet írtak, Owennel eddig csak egy G. I. Joe figurát találtak ki közösen: Crystal Ballt, a mágikus hatalommal rendelkező Cobrát, aki, bár bekerült a történetekbe, abszolút sikertelen volt.
Az álmodó nők története Owen ötlete volt, és ő kérte apját, hogy írják meg együtt a könyvet. Bár már nem élnek együtt, időről időre találkoztak, hogy megbeszéljék a szöveg részleteit, sőt egy női börtönben is ellátogattak közösen, hogy minél valóságosabban tudják ábrázolni a környezetet, melyben meséjük játszódik.
A közös alkotás folyamatát, úgy képzelhetjük el, mintha legóztak volna. Míg egyikük épített, addig a másikuk darabokat válogatott ki, majd továbbadta a másiknak, hogy az megtalálja a struktúrában a helyét.
A The New York Times kritikusa, Janet Maslin elég rossz véleménnyel van a könyvről. Nem lát semmi újat ebben a „zombi apokalipszisben”. A történetet unalmasnak, széttartónak érzi. Ráadásul nagyon zavarja, ahogy a szerzők a nemi sztereotípiáknak megfelelő hősöket alkottak, és észrevétlenül mennek el amellett a tény mellett, hogy a betegség miatt a heteroszexuális szex lehetetlenné vált.

FORRÁS: ew.com és nytimes.com