„Bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá” – Bevezetés Esterházy országába

Ha egy könyvet kellene mondanom Esterházy Pétertől, akkor gondolkodás nélkül az Egy nő című kötetét mondanám. Nem azért, mert ez az életmű legjobb darabja, hanem mert mérhetetlenül emberi és bölcs. Hihetetlen sokat tudhatunk meg belőle a nőről, így a férfiről, azaz az emberről.

Kis Magyar Pornográfia egy posztmodern szövegörvény, ami elnyel, víz alatt tart, aztán kiköp. Amikor barátaimmal először olvastuk, mindnyájan esterházyul kezdtünk el írni és néha beszélni is. Sőt, amikor kritizáltuk, még azt is esterházyul tettük. Most beleolvastam újra, és úgy tűnik, az utóbbi tíz évben sem vesztett humorából, frissességéből és eleganciájából.

A szív segédigéi gyászkeretes oldalain Esterházy egy személyes történetet – édesanyjának a  halálát – beszéli el. Gyönyörű könyv a veszteségről és a gyászról. A személyes tragédiát kibontja, és magát a halál misztériumát próbálja megfejteni.

Az életmű megkerülhetetlen darabja a sokak által imádott, mások által gyűlölt Harmonia caelestis és a hozzá szorosan kapcsolódó Javított kiadás. Az első egy fragmentumokból, vendégszövegekből összeálló posztmodern aparegény, mely az apa fogalmát írja át, felül és szét. Esterházy ezzel szeretett volna emléket állítani édesapjának, Esterházy Mátyásnak. A könyv 2000-ben jelent meg, majd 2002-ben követte a Javított kiadás, melyet a szerző akkor kezdett el írni, amikor néhány nappal a Harmonia caelestis kéziratának befejezése után megtudta, hogy édesapja III/III-as ügynök volt. A könyvben pedig közreadta az ügynöki jelentések általa kimásolt részleteit és az ezekhez fűzött jegyzeteit.

Kifejezetten rajongóknak, Esterházy-olvasóknak ajánlom Az olvasó országa című kötetet, mely idén a Könyvfesztiválra jelent meg, és Esterházy Péter 2003 és 2016 között keletkezett írásait gyűjti egybe. A publicisztikák, esszék, jegyzetek, beszédek a közelmúlt és a jelen Magyarországáról szólnak a szigorú figyelem soha nem leegyszerűsítő élével.

Hományi Péter