Családi titkok, melyek végzetessé váltak – Három vadiúj krimi

David Baldacci: Senki földje
A John Puller-sorozat negyedik kötetében az amerikai haderők különleges ügynöke épphogy tisztázta testvérét a hazaárulás vádja alól, amikor újabb kihívás elé kell néznie. Édesapját, a hadsereg egykor csodált és rettegett parancsnokát ugyanis azzal vádolják, hogy harminc évvel ezelőtt meggyilkolta a feleségét. Az ügynök úgy érzi, kötelessége megvédeni magatehetetlen apja becsületét, ehhez azonban gyermekkorának legfájdalmasabb emlékeivel kénytelen szembenézni, és választ kell keresnie a nyugtalanító kérdésre: volt bármi szerepe az apjának az anyja eltűnésében?

Ám nem Puller az egyetlen, aki múltja nyomasztó árnyait kergeti. Paul Rogers tíz börtönben töltött év után kész arra, hogy megbüntesse a felelősöket sorsának alakulásáért. Mindkettejük útja a Fort Monroe katonai bázis Q épületéhez vezet, ahol a kormány egykor szigorúan titkos kísérleteket folytatott. Talán nem véletlen, hogy évekkel ezelőtt egy sorozatgyilkos is ezen a környéken szedte az áldozatait...

Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

Az eső gyászosan zuhog Rómára. A Piazza Navona egyik régi kávéházában két férfi hajol az asztal fölé. Egy aktát tanulmányoznak, amely egy nyomtalanul eltűnt lány esetéről ad számot.

Senki sem tudja, hogy önszántából hagyta-e ott a lakását, vagy valaki elrabolta. Az idő vészesen fogy, Clemente és Marcus, a bűn profilozói pedig nehéz feladat előtt állnak, és minden reményüket Marcus sajátos képességébe vetik: abba, hogy észreveszi az esetben megbúvó anomáliákat, ezáltal leplezve le a háttérben munkáló gonoszt.

Sandra réges-rég megtanulta, hogy az ördög a részletekben lakozik. A milánói rendőrség kriminalisztikai fényképészeként ezúttal azonban nem egy bűntény, hanem a saját tragédiája ügyében lesz kénytelen nyomozni. Egy telefonhívás nyomán kételyei támadnak: vajon a férje valóban egy balesetben veszítette el az életét? És mit keresett egyáltalán Rómában?

Amikor Marcus és Sandra útjai keresztezik egymást, szörnyű felfedezések, nem várt titkok és egy ördögien szövevényes, kegyetlen világ kellős közepén találják magukat, ahol az igazságra szomjazók két lehetőség között választhatnak: vagy megbocsátanak, vagy bosszút állnak az őket ért sérelmekért.

Donato Carrisi (Démoni suttogás) új sorozatának első részében megvan minden, ami a világhírű szerző védjegyévé vált: a remekül felépített cselekmény, az alaposan kidolgozott karakterek, a fantasztikus útvesztő, amelyet a csavaros fordulatokból, a hazugságokból, az elhallgatásokból, a titkokból és a hátborzongató történésekből alkot meg, nemegyszer az orránál fogva vezetve olvasóit, mindez Róma festői háttere előtt.

Douglas Preston és Lincoln Child: Az obszidiánkamra

A tizenhatodik Pendergast történet cselekménye X. L. Pendergast nélkül zajlik, ugyanis az FBI különleges ügynöke  miután megküzd a gonosz erőivel, nyomtalanul eltűnik Massachusetts partjainál a hullámokban. Napokig hiába keresi a rendőrség, így végül halottnak nyilvánítják. Gyámleánya, Constance visszatér New Yorkba, és a gyásztól lesújtva elhatározza, hogy az ügynök házának pincéjében tölti immár végleg kiüresedett életének hátralévő napjait. Arra azonban nem számít, hogy a tervezettnél jóval rövidebb időn belül, még aznap felbukkan egy sötét árny a múltjából, akivel négy éve – eddig legalábbis így hitte – végleg leszámolt: Diogenes.

Amikor a férfi elrabolja a lányt, Pendergast ügynök hűséges segítője, Proctor azonnal a nyomába ered: zsúfolt városokon, kontinenseken át, kietlen sivatagok úttalan útjain üldözi az emberrablót. Ám Diogenes világában semmi nem az, aminek látszik, és mire Proctor rájön a férfi valódi szándékaira, talán már túl késő... Egyedül Pendergast menthetné meg a lányt, ő azonban az óceán mélyén nyugszik – legalábbis mindenki így gondolja.