Budapest Book Pride – Könyvek homoszexualitásról és LMBTQ emberekről

Adam Silvera Inkább boldog című kötetének főhőse egy tizenhat éves fiú, Aaron Soto, aki igyekszik újra magára találni egy családi tragédiát követő nyáron. A barátnője, Genevieve segítségével lassanként emlékezni kezd, milyen lehet a boldogság, ám amint összebarátkozik Thomasszal, minden összezavarodik, amit a múltjáról és a jövőjéről gondolt. Aaron és Thomas egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és Aaron önmaga előtt sem tagadhatja le többé az érzelmeit. A Leteo Intézet memóriatörlési eljárása lehet a megoldás, hogy újra a régi legyen. Ám ezzel együtt az igazi önmagát is elveszítheti.

André Aciman olasz riviérán játszódó regénye, a Szólíts a neveden, amelyből készült mozifilmnek 2018-ban a legjobb könyvadaptációnak járó Oscar-díjat is odaítélték, egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet.

A Kéjpart, a lengyel Michał Witkowski könyve, utazás egy többszörösen ismeretlen, letűnt világba: széles panorámában mutatja be a társadalom perifériáján élő homoszexuálisok illegális életét a lengyel kommunizmus évtizedeiben és a rendszerváltás után, ami sokaknak nem – többek között nekik sem – azt hozta, amiben annak idején reménykedtek.

Hősei nem az emancipációért küzdő középosztálybeli, rendezett életű melegek, hanem a szegény, női szerepeket majmoló nyanyusok, akik éjjelente közparkokban és illemhelyeken hajszolják a kielégülést és vágyaik netovábbját: a primitív, férfias, félrészeg lumpot, a heteroszexuális munkásembert, aki „egyszerű, mint a rugós kés”, és az éjszaka mélyén sok mindenre kapható, amit nappal talán magának sem vallana be.

Kiss Tibor Noé Inkognitó című debütkötete a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb bemutatkozása volt néhány éve. Sikerének titka kettős tétje. A könyv egyszerre megindítóan személyes vallomás arról, hogyan találja meg a fociimádó külvárosi srác saját személyiségében és testében az idegent, a másik nemet, hogyan talál rá egy másik, szabad énre és mindezt miképpen fogadtatja el önmagával s az idegentől félő, a szabadtól pedig még jobban tartó külvilággal. Hogy hogyan talál egy másik igent. Emellett pedig minden pillanatában igazi epika. Nagyszerű szépprózai teljesítmény, ahogy a témához, az ének gyarapodásához melankolikus ritmust, érzékeny, gyöngéden erős epikai nyelvet és eredeti, hajlékony nézőpontot talál. Az Inkognitó nem csupán egy egzisztenciális fordulat, egy bátor coming out története a kilencvenes évekből, hanem egy nagyszerű regényíró indulása is.

Jodi Picoult regényeiben rendre olyan témákat jár körül, melyekről nem vagy csak nehezen beszélünk. Láthatóan programszerűen próbál nyelvet adni azoknak az ügyeknek, azokhoz a helyzetekhez, melyekben elhagynak bennünket a szavak. A Gyere haza című regényének főhőse egy sikeres és elismert zeneterapeuta, aki sok sikertelen próbálkozás ellenére anya szeretne lenni. Amikor életében váratlan tagédia következik be, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel. Mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk.

Az 1990-ben Koszovóban született, Finnországban élő szerző, Pajtim Statovci regénye, a Macskám, Jugoszlávia egyik főhőse a 21. század elején Helsinkiben élő fiú, aki meleg internetes oldalakon keresi a partnereit, kígyót tart, és különös macskákkal ismerkedik, másik hőse pedig egy albán muszlim nő, aki 1980-ban Koszovóban esküvőjére készül. A két történet idővel összeér, miközben belső és külső világok dőlnek össze és épülnek újra. Pajtim Statovci nappali és éjszakai rémálmokban bővelkedő regénye szívszorítóan pontos és ítéletmentes képet nyújt arról, hogyan sodródnak a hazájukat elhagyók két ország között, hontalanul, és hogyan adaptálódnak a különböző nemzedékek új otthonukhoz.
A könyv 2014-ben elnyerte a rangos Helsingin Sanomat irodalmi díjat a legjobb első regény kategóriában, és azóta tizenkét nyelvre fordították le.

Bár 2014-ben jelent meg, fontos mérföldkő Ritter Andrea Melegek – Ismeretlen ismerősök a 21. században című könyve a magyar könyvkiadásban. Az első kiadvány magyar szerző tollából, ami széleskörűen föltárja a homoszexualitás lelki és társadalmi oldalait. Foglalkozik a coming outtal, továbbá azzal, hogy öröklött vagy szerzett tulajdonság-e a heteroszexualitástól eltérő szexuális orientáció, valamint szó esik arról, mit gondoltak a pszichoanalitikusok Freudtól napjainkig a témáról, sőt a szerző kitér az azonos nemű, gyermeket nevelő szülőkre is.

Nádasdy Ádám A vastagbőrű mimóza című kötetében 1995 és 2014 között született írásait gyűjtötte össze a melegségről. Ezekben a szövegekben az egyébként egyetemi tanárként is tevékenykedő író szelíden magyaráz és irányt mutat annak érdekében, hogy végre ledőljön minden tabu a melegek és a melegség körül. Helyenként kedélyesen, de sokszor humorosan, mély ember- és önismerettel beszél nekünk saját magáról és a melegségről. A szövegek pozitív, optimista töltetűek, kiemelik mennyire hasonló a heteroszexuális és a homoszexuális párok mindennapi élete.

Takács Judit, aki a témával több mint két évtizede foglalkozik, új, Meleg század című kötetében öt fejezetben mutatja be a homoszexualitás történetének magyar sajátosságait: a Horthy-korszakban, a második világháború idején, a melegség dekriminalizációjának történeti és jogi hátterét, a meleg élet kereteit a rendszerváltást megelőző korokban és a homoszexuális alapú kompromittálás állambiztonsági alkalmazásait az 1960-as évek Magyarországán. Részletesen tárgyalja a homoszexualitás stigmájának jogintézményekben tükröződő működését, elsősorban a jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlatokon keresztül, az ezeket részben visszatükröző, részben megerősítő médiareprezentációk vizsgálatával, valamint az érintettek beszámolói alapján.

Hományi Péter