Egy nyughatatlan elme: J. R. R. Tolkien

De akkor is hozzányúlt a műveihez, ha ellentmondásokat talált bennük. Igyekezett ezeket kiküszöbölni, és próbált a már megjelent és a kiadatlan anyagok közt összhangot teremteni. Műveinek ezért több szövegváltozata maradt fenn, ráadásul főművét, A szilmarilokat élete végéig írta, nem kis fejtörést okozva ezzel a filológusoknak, a fordítóknak és nem utolsósorban az örökösöknek, hiszen nem könnyű eldönteni az egyesek írások esetében, hogy melyik változat tekinthető érvényesnek.
Ennek köszönhető az is, hogy A hobbit és a folytatása, A Gyűrűk Ura terminológiája a koncepcióváltások – az előbbi inkább gyermekmesének készült, míg az utóbbi egy „komolyabb” irodalmi műnek – stílusa és szóhasználata is különböző. Míg A hobbitban a gonosz barlanglakó lényeket goblinoknak nevezi, addig A Gyűrűk Urában orkokról esik szó.
Ha Tolkien univerzumának a születését szeretnénk végigkövetni, akkor egészen Tolkien gyerekkoráig kell visszanyúlnunk, ugyanis az író öccsével és unokahúgaival már gyermekkorukban több ún. gyermeknyelvet is kitalált („állatnyelv”, melyben a szavakat állatnevek és számok helyettesítették; illetve a Nevbosh avagy új nonszensz, melyet az angolból, franciából, latinból és ógörögből gyúrtak össze). Később megismerkedett a kihalt gót nyelvvel, ami nagy hatással volt rá. A gyerekkori játékot folytatva új szavakat kezdett teremteni: játékból kialakított egy „új ősgermán nyelvet”, az újgótot. Tolkien célja nem egy kommunikációt segítő nyelv létrehozása volt, csupán a szépség és a jelentés egyesítése izgatta.
Valamivel később kezébe került a Kalevala angol fordítása. A finn mitológia, mely egészen más volt, mint az általa korábban megismert germán és antik hitvilág, magával ragadta képzeletét. Elhatározta, hogy megismeri a mű eredeti nyelvét. Talált is egy finn nyelvtankönyvet az Oxfordi Egyetem könyvtárában, és tanulni kezdett. Ez a nyelv rendkívül közel állt nyelvesztétikai elképzeléseihez. Később így beszélt a finn nyelvvel való találkozásáról: „Olyan volt, mintha a pincében régi palackokat találtam volna, melyek tele voltak korábban sosem ízlelt minőségű és aromájú borokkal.”
A finn nyelv tanulmányozása nyomán kezdett el dolgozni a tündenyelven is, mely valójában az első építőköve lett annak az univerzumnak, amit ma Középfölde néven ismerünk. Nyelvtant, szavakat, kifejezéseket talált ki, sőt tünde nyelven verseket is írt. A nyelv megalkotása után Tolkien, nyughatatlan, kreatív természetének engedelmeskedve, felvázolta annak hátterét az általa ismert mitológiák alapján. Eközben kitört az első világháború, és őt rögtön az egyetem befejezése után a frontra vitték. A háborúban megbetegedett, és hamarosan hazatért. A kórházban kezdte írni azokat a meséket, amelyek egy részét ma A szilmarilokban olvashatjuk.

A májusban mozikba kerülő Tolkien című életrajzi dráma az író ifjúságát mutatja majd be.

Az ekkor született írások fő ihletforrása a finn nemzeti eposz, a Kalevala volt. Kullervo történetét tulajdonképpen csak átdolgozta, és a cselekmény tekintetében teljes egészében átvette. Később további részleteket is merített az eposzból, ám ezeket ma már nehéz volna felfedezni, mivel már alaposabban beledolgozta saját mitológiájába. 
A háború után az angolszász nyelvek professzora lett az Oxfordi Egyetemen. Tudományos munkái mellett verseket publikált és továbbírta A szilmarilokat. Az 1920-as évek elejétől kezdett meséket mondani gyerekeinek. Ezek közül néhányat egy-két évvel később írásban is rögzített, és volt, amit meg is jelentetett (A sonkádi Egyed gazda, Mr. Bliss, A Mikulás levelei valamint a Kóborló és a varázsló). A hobbit annyiban különbözik ezektől, hogy nem pusztán elbeszélt, hanem már eredetileg is írott műnek indult, bár az egyes fejezeteit a szerző megírásuk után fel is olvasta fiainak. A történet első sorait Tolkien egyetemi vizsgadolgozatok javítása közben vetette papírra, amikor felemelt egy lapot és észrevette, hogy az egyik oldalát üresen hagyták. Erre írta fel a később regénnyé terebélyesedő történet ma már legendás első sorát „Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit”. Sosem gondolta volna, hogy történetei ekkora népszerűségre tesznek szert, és csak egy korábbi tanítványa kérésére jelentette meg az első regényt. A folytatást kiadója kérésére kezdte el írni, ám az első változatokat a szerkesztője nem tartotta elég jónak. A Gyűrűk Ura megírása több mint máfél évtizedébe telt, ám köszönhetően a filmfeldolgozásoknak, ma már a popkultúra ikonikus alkotásai közt tartjuk számon.
Tolkien főművének ugyanakkor nem ezt a művet, hanem A szilmarilokat tekintette. Bár legtöbben csupán A Gyűrűk Ura világának háttereként ismerik. Szerette volna, ha egyben jelenik meg A Gyűrűk Urával, de a kiadója ellenezte, mivel A szilmarilokat furcsa, szörnyű stílusú műnek tartották.
A legnagyobb akadálya annak, hogy a mű megjelenjen mégis Tolkien perfekcionizmusa volt. Azt akarta, hogy A szilmarilok tökéletes legyen, és illeszkedjen a többi Középfölde-történethez. Így, bár nyudíjas éveit ennek befejezésével töltötte, életében nem is jelent meg. Az évtizedek során írt különböző verziókban számtalan ellentmondás volt, talán még maga Tolkien sem tudta, melyek legyenek a véglegesek. Így Tolkien halála után fiára, Christopherre maradt a feladat, hogy a hagyatékban maradt szövegekből egy többé-kevésbé egységes művet szerkesszen.
Élete utolsó interjújában arra kérdésre, hogy szépirodalmi vagy nyelvészként végzett munkássága miatt emlékeznének rá, a következőt válaszolta: „Nem hinném, hogy túl sok választásom lenne – ha egyáltalán emlékezni fognak rám, és az A Gyűrűk Ura miatt lesz, elfogadom.”

 J. R. R. Tolkien / Fotó: musingsofatolkienist.blogspot.com

Az idei tavasz egyébként fergetes lesz a magyar Tolkien rajongók számára. Áprilisban két kiadvány új kiadását várhatjuk (Húrin gyermekei, A szilmarilok illusztrált kiadása), májusban pedig a mozikba kerül a a szerzőről szóló életrajzi film, a Tolkien. Sőt szintén májusban kerül a boltokba a Gondolin bukása című új kiadvány, mely egy város elestének krónikája Alan Lee csodálatos festményeivel.

Hományi Péter
Források: Wikipedia / nytud.hu / sensagent.com / volgyzugoly.hu/ / tolkien.hu

Borítófotó: blog.bookstellyouwhy.com