Testvérek: ellenfelek vagy barátok?

Tavaly készítettünk a könyvsorozat szerzőjével egy interjút, melyben Yannets Levi elmondta, hogy nem akarja mindenképp tanulsággal terhelni a történeteit, inkább „arra törekszem, hogy minden olvasó találhasson kapcsolódási pontot” – vallotta. Meséivel a gyerekek fantáziáját szeretné megmozgatni, akik ezáltal egy kicsit másképp láthatják a világot és önmagukat.

A mesék főhőse, Leó Bácsi Háry János és Münchausen Báró távoli rokona, akik hihetetlenebbnél hihetetlenebb kalandjait meséli el unokaöccseinek. Főként Andrisnak, aki minden szaván csüng, de néha bátyja, Imrus is meghallgatja őt. A gyerekek, miközben követik Leó bácsit olyan sosemvolt tájakra mint a szibériai dzsungelek vagy andorrai sztyeppék, ahogy minden jó mese segítségével, saját magukat és a világot is jobban megismerhetik.

A kötet fókuszában az ellentétpárok állnak, mint például idősebb-fiatalabb, nagy-kicsi, igazi-hamis, erős-gyenge és ügyes-ügyetlen. Yannets mindazt, amit gyerekként és sokszor felnőttként is gondolunk ezekről, kiforgatja a sarkaiból, újraértelmezi. Az első mesében szembesíti a gyülölködőt azzak, milyen, amikor őt gyűlölik.  A harmadik történetben az, aki sír, vidám, és aki nevet, szomorú. Az utolsó mesében kicsi segít a nagyon. És a második mesében megmutatja talán a legnehezebb dolgot. Azt, hogy mindannyiunkban van rossz és jó egyaránt. És, hogy rajtunk áll, hogy melyiket választjuk.

Ha szeretnénk, hogy gyerekeink életük során szert tegyenek valamiféle belső szabadságra, hogy függetlenül tudják szemlélni önmagukat, akár csak egy kis időre is a körülményeiktől és az őket körülvevő világtól, ami valljuk be, nagyon is hasznos lehet számukra, akkor meséljük nekik Leó bácsi történeteit. Vagy, ha már nagyobbak, adjuk a kezükbe, hátha felkelti a figyelmüket Yaniv Shimony illusztrációi, és magával ragadja őket Yannets Levi áradó mesefolyama.

Hományi Péter