„Nincs emberiség képzelet és fantázia nélkül”

Hogy keletkeztek ezek a történetek? Gyerekeknek mesélte először, vagy talán egy kellemes nyári délután hirtelen eszébe jutott, hogy kellene írnia egy nagyot mondó nagybácsiról?

Éppenséggel nem terveztem, hogy gyerekkönyvet írok, főképp azt nem, hogy egy sorozatot. Véletlenül történt. A bátyám gyerekeire vigyáztam, amikor az egyikük sírni kezdett. Azt szerette volna, hogy a szülei jöjjenek haza. Lefagytam. Nem tudtam, mi ilyenkor a teendő, megpróbáltam elmagyarázni, hogy apu és anyu hamarosan hazatér, de nem segített. Felajánlottam, hogy játsszunk együtt valamit, vagy hogy igyon, esetleg egyen. Mindhiába. És akkor azt találtam mondani: „Tudni akarod, hogy akadt Leó bácsi fenn egy felhőn?” Mindketten meglepődtünk ettől. Ő azért, mert kíváncsi lett, ezért rögtön elhallgatott, és azt mondta „igen”, én meg azért, mert ötletem sem volt, hogy hogyan kezdjek bele a történetbe. Mesélnem kellett, mégpedig azonnal, hogy eltereljem a gondolatait a szüleiről. A legjobbat hoztam ki magamból, a fiú és a kicsi lány élvezték a történetet, és én diadalittasan tértem haza. Másnap a bátyám felhívott és elmesélte, hogy a gyerekek állandóan Leó bácsiról beszélnek. Legközelebb, amikor meglátogattam őket, követelték a folytatást, és én meséltem nekik arról, hogy Leó bácsi hogyan változott csótánnyá, hogy hogyan jutott el a csokoládé országba, és így tovább. Négy történetet mondtam el, mire rájöttem, hogy le kell írnom őket. Azóta már nemcsak az unokaöcsémnek és az unokahúgomnak mesélem Leó bácsi történeteit, hanem a saját gyerekeimnek is. Mindig rögtönzök, és ami élőszóban elhangzott, azt csak később írom le.

Örülök, hogy a könyveim megjelentek Magyarországon. Korábban már kiadták pár nyelven és mindig varázslatos látni a különböző kultúrákhoz tartozó gyerekeket és szüleiket, ahogy ugyanazt a történetet hallgatják.

Jól gondolom, hogy hőse, Leó bácsi Münchausen báró köpönyegéből bújt elő? Támaszkodott a nagyotmondás klasszikusának történeteire, amikor Leó bácsi kalandjait írta?

Ahogy láthatta, nem volt ez egy tudatos folyamat. Nem gondolkozom műfajról és konkrét célról miközben mesélem ezeket a történeteket. Természetesen persze befolyásoltak azok a történetek, amelyeket olvastam, hallottam, de úgy érzem, egy apró szem vagyok a mesemondók nagy láncában.

Meséit olvasva úgy éreztem, javítson ki, ha tévedek, hogy Ön hisz a képzelet és ezáltal az empátia gyógyító erejében, és a tollat a kezében egyfajta tanító szándék is vezérli. Milyen technikákat alkalmaz arra, hogy a végeredmény ne didaktikus legyen?

Nincs emberiség képzelet és fantázia nélkül. Minden tevékenységhez, bármit is csinálunk, szükségünk van a képzeletünkre.  E nélkül a képesség nélkül nem tudjuk megváltoztatni az életünket, nem érhetünk el sikereket, nem szerethetünk. Ezért én azt hiszem, tudatában kellene lennünk a képzelőerőnknek, és hagyni, hogy kivirágozzon. A fantázián és a fantasztikus történeteken keresztül megtalálhatjuk az igazságot, amit a tények közt hiába keresnénk. A történetek nem pusztán szórakoztatásról szólnak. Általuk megtapasztalhatjuk az érzelmeinket és felfedezhetünk  új dolgokat magunkról, másokról és a minket körülvevő világról. Amikor írok, nem akarom tanítani az olvasókat. Élményt szeretnék adni nekünk, amit kamatoztathatnak a saját életükben. Ezt nem konkrét üzenettel szeretném elérni, inkább arra törekszem, hogy minden olvasó találhasson kapcsolódási pontot.

A kötetek illusztrációja egy külön ízt ad a történeteknek, azt hiszem, Leó bácsit én már másképp el sem tudnám képzelni. Hogy találtak egymásra Yaniv Shimonyval?

Yaniv kiváló illusztrátor. Miután megírtam az első könyvet, olyan illusztrátort kerestem, aki fogékony a humorra, és olyan képeket készít, melyek valóságosnak tűnnek, ugyanakkor mozgalmasak, izgalmas a kompozíciójuk és különleges szögekből ábrázolják a cselekményt. Láttam Yaniv pár korábbi illusztrációját könyvekben és az interneten, és úgy éreztem, hogy ő az, aki megfelel minden kívánságomnak.

A sorozat már a hatodik kötetnél jár, tervez még folytatásokat, és ha igen, már tudja előre, hogy összesen hány részből fog állni?
Decemberben lesz Leó bácsi kalandjainak színpadi premierje Habimában, az Izraeli Nemzeti Színházban. A darab olyan történeteket mesél el, amelyek nem szerepelnek a könyvekben. Így mondhatjuk, hogy ez lesz a hetedik könyv. Nagycsaládból származom, számtalan unokahúggal és unokaöccsel, így, míg lesznek körülöttem gyerekek, addig mesélni fogok.

Rajzfilmen viszontláthatjuk Leó bácsit? Vannak ilyen irányú tervek?

Talán egy napon. A rajzfilmek bonyolult ügyek.

Több regénye is megjelent már, legutóbb 2015-ben, mely egy HIV pozitív fiúról szólt. Várható ennek magyar nyelvű fordítása?

Remélem, egy napon megjelenik magyarul. Annak ellenére, hogy egy izraeli család történet meséli el, nagyon univerzális, hiszen a remény életünkben való szerepéről és a szeretetről szól.

Hományi Péter