Jépa, jetek, mogyojó? – Magyariné Antal Nikolett: Répa, retek, mogyoró

Valljuk be, szülőként mindannyian rettegünk, amikor a gyerekünk egy-egy vizsgálaton, szűrésen átesik. Még akkor is, ha tudjuk, hogy mit fognak találni, melyik területen van szükség fejlesztésre, komolyabb odafigyelésre. Ilyenkor legalább kiderül, mi a gond pontosan, kihez fordulhatunk, hogyan segíthetünk neki. Nincs ez másképp a logopédiával sem.

Hallgatjuk egy ideje a kis csemeténket, hogyan cserél fel hangokat, selypít vagy épp nem akar átperdülni az a fránya „r”, de ugyebár ezt szoktuk meg, nekünk még cuki is, másrészről nagyon ritkán tudjuk mi megtanítani, hogyan is találja meg azokat a hiányzó hangokat. Minden óvodásnak kötelező a szűrés iskola előtt, és ha valamilyen rendellenességet talál a logopédus, akkor azzal érdemes mielőbb foglalkozni. Ilyen esetben ránk, szülőkre hárul a feladat, hogy elmeséljük a gyerekünknek, mi miért történik, és megnyugtassuk: semmi ijesztő nem fog történni a foglalkozáson.

És milyen jó, hogy ehhez született egy könyv is, hiszen a Répa, retek, mogyoró arra hivatott, hogy bekalauzoljon Logopédiába. A történet főhőse, Majci – később már ugyebár Marci – is tart egy kicsit attól, mit fognak csinálni, de megtapasztalja, hogy egy csomó izgalmas, mókás játék várja őket Zsófi néni irodájában és Logopédiában. „A Fecsegő ovi kis lurkói sok új dolgot tanultak a logopédus nénitől. Ki gondolta volna, hogy tornázni nemcsak a kezünkkel és lábunkkal, hanem a szánkkal és a nyelvünkkel is lehet?” Méghozzá úgy, hogy gyertyát és buborékokat fújnak, meg pingponglabdákat, utánozzák a tükör előtt az oroszlán hangját. Persze így is van, amikor Marci elfárad, fogytán a lelkesedése, de addigra már sikerül neki a nagy feladat, úgy peregnek az „r” hangjai. Hamarosan pedig már nem is kérdés: kész arra, hogy iskolás Marci váljon belőle.

A könyv borítója.

Magyarné Antal Nikolett könyvében a mesét jó pár játékos oldal követi, amelyek segítségével otthon is gyakorolhatunk a gyermekünkkel, és jókat játszva tornáztathatjuk meg a nyelvét. Hiánypótló könyv, amely ügyesen ötvözi a mesét és a gyakorlófüzetet. Szalay György rajzai pedig a különleges hangulatukkal a régi olvasókönyveink otthonosságát hozzák vissza. Érdemes az előzéken is elidőzni, mert rég hallott nyelvtörőket gyűjtöttek ott össze. Márpedig a nyelvtörőzést nem lehet nevetés nélkül megúszni, már csak emiatt is fussunk neki közösen!

A könyv megérdemli a bizalmat, nem fog csalódást okozni, és még annak is jó játékokat kínál, akinek minden hang a helyén van.

Borítókép: pxhere.com

A recenzió eredetileg a Könyvklub 2018/5-ös számában jelent meg.