Hogyan válhatnak a mai fiatalokból kiegyensúlyozott felnőttek? – Beszámoló és miniinterjúk

Rögzült és fejlődő gondolkodásmód

Matthew Syed a könyvében megkülönbözteti az átlagos és a szuper gyereket. Az egyikőjüknek rögzült, a másiknak fejlődő gondolkodásmódja van. Aki fejlődő gondolkodásmóddal rendelkezik, az a hibákat nem rettegett, elkerülendő dologként kezeli, illetve nem elégszik meg azokkal a képességekkel, amikkel született, hanem úgy gondolja, hogy azok fejleszthetőek. Ilyen értelemben Beni szupergyerek, kezdte a beszélgetést Krajnyik Cintia.  

Bánki Beni megerősítette, hogy mindig próbálkozott, tehát neki valószínűleg fejlődő gondolkodásmód jutott. „Igyekeztem azon a területen, amit kinéztem magamnak, fejlődni és egyre jobb lenni, viszont minden azon múlott, hogy milyen környezetbe születtem bele. Lehet, hogy sosem kezdek el verseket mondani, ha nincs egy olyan családom, ahol verseket hallgatunk CD-ről alsós koromban, vagy visznek versenyekre.”

Jocó bácsi kiemelte, hogy szerinte minden gyerek fejlődő gondolkodásmóddal születik, különben nem tanulna meg járni, feladná az első hiba után. A felnőttek vagy az iskolarendszer nevel rögzült gondolkodásúvá. „Nekem megmondták tízévesen, hogy mivel dadogok, úgysem lesz belőlem semmi. Nem lett igazuk” – tette hozzá. Középiskolás korában kezdte a kihívásokat keresni, mert akkor már dolgozott benne, hogy be akarja bizonyítani magának, hogy nem értéktelen.

Negatív kritika és pozitív lehetőségek

Krajnyik Cintia arra volt kíváncsi a következő kérdésében, hogyan tudta kezelni Bánki Beni a negatív kritikákat, hiszen nagyon fiatalon lett ismert. Beni kiemelte, hogy kamaszként ez nagyon nehéz. 2015-ben jelentkezett egy tehetségkutató versenybe, ahol rengeteg negatív visszajelzést kapott, tizenöt évesen ezt nehéz volt a helyén kezelni, a családi háttér sokat segített. Mostanra már immunis a negatív hozzászólásokra. Négy év alatt szemtől szembe soha nem kapott negatív gondolatot, ez mindig online jött. Hangsúlyozta, az lenne fontos, hogy a közösségi médiára úgy tekintsünk, mint egy eszközre. Jól meg lehet szólítani egy egyre növekvő réteget, viszont a social media profiljukra a fiatalok úgy tekintenek, mint saját magukra.

Jocó bácsi megjegyezte, hogy ő is rengeteg számos negatív kommentet kap, de a gyerekek is sok negatív kommenttel, üzenettel szembesülnek. Ez az online tér egyik hátránya. „Van diákom, aki kitesz egy képet, és ha nem lájkolják rögtön, összevesznek a barátaival, ha meg nem érkezik fél órán belül ötven lájk, akkor törli a képet. Annyira meghatározza őket a másik véleménye, hogy az szerintem már ártalmas.” Krajnyik Cintia kérdésére, hogy van-e erre megoldás, hangsúlyozza, hogy ez állandó téma az iskolában, osztályfőnöki órákon, ahol gyakorlatokkal, példákkal járják körbe a témát, és szakemberek tartanak előadásokat arról, hogyan kell helyesen kezelni a közösségi médiát. Példaként említi a közösségi média pozitív használatára az elmúlt időszak gyűjtését az izomsorvadásos kisfiú javára, amibe gyerekek is becsatlakoztak, a plüsseikkel, a zsebpénzükkel. Ebből nagyon jól lehet osztályfőnöki órákon építkezni, teszi hozzá.

Sztárok példája és a szülők szerepe

A könyvben több példát olvashatunk sztárokról és híres emberekről, hogy hogyan lettek sikeresek, vezeti fel a következő témát Krajnyik Cintia. David Beckham az egész gyerekkorát végigfutballozta. Mozartot pedig az apja presszionálta, hogy zongorázzon, háromévesen már napi két és fél órát gyakorolt. Meddig terjedhet a szülői hatáskör? Mennyire feladata a szülőnek szorgalmazni a különórákat? Bízza ezt a szülő a gyerekre, akkor is, ha ő kényelmességből nem a maximumot hozza ki magából?

Bánki Beni szerint a könyv kulcsfogalma a kudarc. A sztárok, akik most a karrierjük csúcsán vannak, rengeteg nehézséggel szembesülnek. A már népszerű slammer elmeséli, hogy az általános iskolában nem jutott tovább a versmondásával az iskolai tehetségkutatón. Ha akkor nem segítenek a szülei, akkor lehet, hogy nem tartana ott, ahol ma. Szerinte kisebb korban fontos, hogy a szülő jelen legyen és különböző utakat megmutasson.

Jocó bácsi szerint egészen addig jó ez a nyomás, amíg az nem kényszer. Nagyon sok szülő nem ismeri a gyerekét. Azt gondolja, tudja, hogy mi a jó neki, de közben nem ismeri a véleményét. Készült egy kutatás, ami szerint a szülők napi hét perc minőségi időt fordítanak a gyerekükre. És készült egy másik statisztika is, amely szerint a gyerek átlagban négy órát tölt a közösségi médián. Sok gyerek összeroppan attól, hogy a szülei különórákra hurcolják. A szülők között van egy verseny már az első pillanattól, hogy kinek ügyesebb a gyereke. Kiemeli, hogy szerinte minden gyerek tehetséges valamiben. A felnőtteknek az a feladata, hogy rájöjjenek, miben. Lehet, hogy egy gyerekből kiváló asztalos válna, ha nem kellene napi két órát zongorázással töltenie, jegyzi meg. Fontos, hogy a szülő ismerje meg a gyerekét. Beszélgessen vele, kérdezzen tőle, csatlakozzon be a hobbijába. Üljön le vele játszani azzal a számítógépes játékkal, amivel ő játszik. „Egy kamasz utál mindenkit, és azt gondolja, hogy őt is utálja mindenki. Mi meg azt gondoljuk a kamaszról, hogy nem érdekli semmi. Egyszer kell csak megkérdezni, hogy mi érdekli, és máris órákon keresztül lehet velük beszélgetni. A közösségi médián keresztül rengeteg információ éri őket, és mindenről van véleményük. De ha nem kérdezzük meg, csak azt, hogy mi volt az iskolában, azt fogja mondani, hogy semmi. Rengeteg mindent lehet a gyerekektől tanulni. Most nekünk kell tanulni tőlük. Én hallgatok a kamaszokra.”

Bánki Beni megjegyzi, hogy az online világ szétválasztja a generációkat. Beszámol egy ismerőséről, aki ma már ismert online véleményvezér, akit több mint százezren követnek, és az anyukája nem tudja, hogy mit csinál. Nem érdeklődik, nem kíváncsi.

Célközönség és metódusok

Reális-e az elképzelés, teszi fel a kérdést Krajnyik Cintia, hogy a mai kamaszok munkafüzeteket töltenek ki? Hiszen a Szuper vagy! című könyvhöz egy úgynevezett munkafüzet is tartozik, ami a gyakorlati életbe ülteti át a könyvben megtanultakat.

Bánki Beni szerint a könyv célcsoportja a fiatalabb kamasz korosztály, akik kedvelik az ilyen típusú, grafikával ellátott könyveket, ami szinte adja magát, hogy kitöltse az ember.

Jocó bácsi szerint ha azt mondjuk, hogy munkafüzet, nem, de ha inspirációs gyakorlatgyűjteménynek hívjuk, akkor igen. A szülő vagy pedagógus odaülhet a diák mellé, hogy együtt töltsék ki. Akár az osztályfőnöki óra keretébe is bele lehet csempészni a gyakorlatokat, és máris van tematika hozzá.

A kérdésre, hogy Beni mit tanácsolna kamaszoknak, szülőknek, azt válaszolja, hogy a szülőknek az a legfontosabb feladatuk, hogy kínáljanak lehetőséget a gyerekeknek, és ha a gyerek rátalált valamire, amire érdekli, akkor támogassák.

Jocó bácsi így foglalja össze a tanácsát: „Éld meg a jót, a rosszat, a dühöt, a haragot, a sírást, a szerelmet, az elhagyást, mindent. Engedd magad megélni, és tapasztalj ezáltal egy csomó mindent. A felnőttek pedig hagyják őket megélni. A gyereket ne kezeljük alsórendűbb lénynek, mert nem az. Összetettebb, őszintébb, klasszabb személyiség, mint gondolnánk.”

Beszámoló: Kertész Edina

Videó: mindennapkonyv.hu / Tinkó Máté