„véres szőrből kiálló hátsó lába egyenletes, kínos ütemre rángott”

Libabőrös leszek, mikor ezt a verset olvasom. Rettentő. Gyönyörű. Egy hétköznapi helyzet, hétköznapi emberek.

Egy talán nyaralni tartó pár és egy elgázolt, vergődő kutya, míg az autó elhalad az állat mellett, mindössze pár másodpercig találkozik. A vers ezt a pillanatot tágítja ki. A kutya haláltusájának, vergődésének pontos, hideg ábrázolásának ellenpontja a nőben ébredő empátia, a nő kétségbeesésének és iszonyának pedig a férfi tehetetlensége és dühe. A verset kísértetiessé és egyben felejthetetlenné teszi a zárlat, melyben a  szeretkező férfi és az agonizáló kutya teste egymásra vetítődik.

 

Tóth Krisztina: Kutya

 

Fekete földrögnek tűnt, az olvadáskor

hegyoldalról leomlott hókupacnak.

Sötétedett, nem látszott más a tájból,

csak ónos földek, párás volt az ablak,

ahogy közeledtünk, úgy tűnt, mintha mozogna,

mintha egy kabát emelgetné a karját:

egy árnyékstoppos az útszélre dobva,

amin fényszórók tekintete hajt át.

Hol felvillant, hol eltűnt, de a sorban

odaérve mindenki kerülőt tett,

nézni kezdtem az útpadkát, hogy hol van,

és egyszer csak ott volt. Mint egy merülő test,

a mellső két láb támaszkodott a sárban,

mintha indulna, orrát a szélbe tartva,

a felső rész figyelt. De mögötte, láttam,

péppé roncsolva terült szét az alja.

A véres szőrből kiálló hátsó lába

egyenletes, kínos ütemre rángott,

ült a fél kutya, nyitva volt a szája,

és láttam a szemén, hogy mindent látott.

Kiabáltam, hogy állj meg, húzódj félre,

könyörögtem, hogy mentsd meg, üsd el, bármi,

vagy legyen mögöttünk már valaki végre,

aki ráhajt. De hát mit kell csinálni?!

Mit kell csinálni? – emelted föl a hangod,

mit akarsz tőlem?! Mégis, mit akarsz tőlem?

Azt akartam, hogy állj meg, és ne hagyd ott,

ha megtaláltad, vagy vedd fel, vagy öld meg.

Egész héten ott volt a kutya köztünk.

Arra gondoltunk, jobb volna mégis otthon.

Mintha mi volnánk, akik az útra löktük,

és szavakkal kéne kerülgetni folyton.

De mégse tudtam nem akarni, hogy este

fölém hajolj: feszülő karodat néztem,

próbáltam nem gondolni a testre,

ahogy ott támaszkodik az árokszélen,

arra az ütemes mozgásra, miközben

a szemed a távolba néz és nem felel,

hogy mennyi, mennyi ádáz lemondás

van abban is, ahogy szeretkezel,

ahogy azt kérdezed, mégis, mit akarsz tőlem,

miközben ütöd a kormányt és rám se nézel,

és látni a vállad mögött a szitáló esőben

ázó tájat a véres, téli éggel.


vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789631435214
Megjelenés: 2017-06-06
méret: 17 mm x 123 mm x 184 mm
vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789631433876
Megjelenés: 2016-05-25
méret: 123 mm x 184 mm

Tóth Krisztina

Tovább
Ez is érdekelhet:

INTERJÚ
2017-11-21 15:04:44

Önismeret minden napra, avagy határidőnapló másképp

Tovább
HÍREK
2019-04-05 10:54:58

1,4 millióval több szó: ennyit jelent az esti mese

Tovább
HÍREK
2019-04-08 13:33:46

Vallatták és meg is kínozták a világhírű brazil írót

Tovább

„vedd fel, vagy öld meg”



Hozzászólás írása:




Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie-k kezeléséről IDE kattintva tájékozódhat. Értem