Térey János: In situ

In situ

Éjfélkor utcatábla igazít el.
Kutyaszorító, de kegyetlen!
Zeuszra, valóban Euripidész
És a Menandrosz utca sarkán állok
(Szóval a színházi negyedben).

Átmenet nélkül fordul az út ennyire
Mélyre. Jellegtelen és ronda
Bérházak után ugrás a sötétbe:
Ilyen zugokra mondják, hogy no-go zóna.

Pedig itt mindenki fehér. Félholdat sem
Látni a kupolákon. Bedőlt
Boltok lehúzott redőnye, telegraffitizve.
Cingár árnyak a kocsma előtt,
A sarkot elállja a többi.
Aki leszólít nem akármit akar,
Hanem sarcolni, kasztrálni, ölni.

Csúszós a kerámiajárda,
Folt hátán folt.
Elgörbült oszlop alatt prosti figyel,
Nem süt rá a kiégett lámpa.
Vásott kerítésen túl üres telek ásít.
Autójavító, amely inkább roncstelep;
És paravánként rejt egy drogelosztó bázist.

A buszok szépen elterelve; a parkba
Sötétedés után rendőr se lép.
Túlzó mint egy díszlet, e harlemi kép.
Épp csak égő olajoshordó
És félszemű koldus nincsen.

Mondom: nincs fehérebb, mint az övezet,
Ahol okádékba hanyatlik Athén.
Médeia költője mit szólna, ha tudná,
Hogy saját utcája köpi őt szembe?
Ledöbbenne, de tényleg?
Menandrosz, az más: ő nyilván öblösen
Röhögné az egészet.

Attika régi magától sincs
Meghatva, egyébként jól van.
Néha leissza, butára üríti magát;
És in situ megleli
Ősi, teremtő kedvét, holtan.

Fotó: pxhere.com