Színtiszta köntörfalazás

A „köntörfalazás egyfelől, intellektuálisan és nyelvileg a Marno-líra fundamentuma, akkor a köntörfalazás elhagyása, a személyesség szinte vallomásos, de persze csonkolt, vallomás-sérült változatának megjelenése a legradikálisabb lépés, ami ezzel a lírával mostanában történhetett. Kockázatos, nagyon komoly játék, ami fájdalmas is, persze, de mint minden hasonló fájdalom, valahogy elemel a földtől.” – írja kommentárjában. A teljes szöveget megtaláljátok itt.

Marno János: Kénezés

A mélyfagyban a hó csakugyan

besárgul, mintha odahugyoztak volna,

vagy kénezték, még sosem láttam hordót

kénezni, nemhogy havat, világos

hát, hogy amikor kénezésről szólok,

az színtiszta köntörfalazás. Nem-

beszélhetek minduntalan csak a pokolról.

A kén mint egy csepp abból, amit

egyesek szerint többen megúsznak,

többek szerint pedig egyesek

nem fognak megúszni, a kén,

amint kimondom, magáért beszél,

magam félrehúzódva bólogathatok.

Hanem ott van még az ipari só,

mélyfagyban az sem számít sokat,

viszont annál többet sárgít. Mintha

először járnék erre újra, mióta

elégették a hugomat, mert meghalt.