Radnóti Miklós: Mint észrevétlenül

„Radnótiról írni könnyű. Nincs olyan középiskolás, aki ne ismerné verseit, kivált a bori noteszben fennmaradtakat, az élni akarás és a hivatástudat torokszorító példáit. Szerelmi költészete a mai napig népszerű, sőt egyre több lányt hívnak Fanninak. S ki ne emlékezne a Nem tudhatom... harmadik sorában olvasható jelzős szerkezetre: »messzeringó gyerekkorom világa«? Eltűnt gyerekkorunk megnevezésére már önmagában is használjuk a »messzeringót«. Igazi költőről elég csak annyit mondani, hogy költő, hozzátéve, hogy az egyetemes kultúrán belül melyik nemzet irodalmát gyarapította műveivel, vagyis milyen nyelven írta verseit. Radnóti Miklós egyszerűen és a legteljesebb mértékben magyar költő.” – Fráter Zoltán irodalomtörténész Radnóti Miklósról írt 2019-es monográfiájának gondolatait és Radnóti 1943 novemberében keletkezett versét idézve emlékezünk a költőre, aki 75 éve ezen a napon gyilkosság áldozata lett.

MINT ÉSZREVÉTLENÜL

Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.

Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szivének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
megrendelésre fordít, eladja verseit,
már szerződést bogoz, számolgat és protestál
s megélni néki is csak a mellékes segít.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

1943. november 15.