Oravecz Imre: Hátramaradó kedveshez

Oravecz Imre A megfelelő nap című kötetének darabjai az elmúlásról mondanak valami véglegeset, egyúttal valami visszavonhatatlanul örökkévalót. Rátóti Zoltán színész tolmácsolásában ezek a rezignált sorok különös harmóniába kerülnek. Halottak napja előtt ezt a verskompozíciót ajánljuk olvasóinknak.

HÁTRAMARADÓ KEDVESHEZ
 
 
 
Mikor utolsót dobban szívem,
és lefogják szemem,
te behatolsz mindenbe,
 
 
beveszed magad az ágy támlájába,
a ház tégláiba,
a kerti rózsákba,
a halottszállító autó rugónyikorgásába,
 
 
beköltözöl fölém a kőbe,
a hegyoldal lefutásába,
az ég kékjébe,
a rigók esti énekébe,
 
 
lakást veszel tölgyeimben az erdőn,
a gombák kalapjában,
a kakukkfű illatában,
az őzek délutáni álmában,
 
 
ott leszel mindenben,
földben, vízben, tűzben, levegőben,
mindenhol ott leszel,
mert én mindenhol leszek.
 
 
 
 
 
 

tovább ►
ISBN: 9636763054
Megjelenés: 2007-09-27

Oravecz Imre

Tovább
Ez is érdekelhet:

MINDENNAPI
2017-11-20 09:46:26

„sötét van nélküled / szemem ki sem nyitom”

Tovább
MINDENNAPI
2018-09-20 16:35:34

Ne sajnáld, ha rágja, ha tépi, épp olvasni tanul

Tovább
SZERINTETEK
2019-01-14 19:00:53

Cixin Liu: A sötét erdő (Háromtest-trilógia 2.)

Tovább

„lakást veszel tölgyeimben az erdőn, / a gombák kalapjában, / a kakukkfű illatában, / az őzek délutáni álmában”