„mintha érezték / volna, hogy nem vagyok / az, aminek látszom” – Pál Sándor Attila: Szarvasének
Ünnepi könyvhétre jelenik meg Pál Sándor Attila harmadik verskötete, a Balladáskönyv, melyben a költő az Arany János-i és a népballadákat szólaltatja meg ma is érvényes hangon. A szerző a folklórból indul és abból hoz létre mai világunkra, a mai vidékre reflektáló, egyéni látásmódú szövegeket. Mi ezúttal a 2018-as Szép Versek antológiába szereplő művét, a Szarvaséneket közöljük újra, melyben a szarvassá változott fiú mítoszát transzformálta 21. századi verssé.Szarvasének
Juhász Ferencnek
Miután szavassá változtam,
többé nem érintkeztem senkivel.
A család bizonyára jelentette
az eltűnésem, majd az észszerű
időn valamivel túl halottnak
nyilvánított a rendőrség. Anyám
sárga biciklijét még látni véltem
néha a műúton. Elképzelésem
szerint ideg-összeroppanást
kapott, vagy visszaesett
depressziójába,
mely kísértette.
Eleinte nem tudtam,
mi történt. Az első kép
egy erdészház, a lobogó
tűz ás egy kavargó, robajló
és fényes vihar, amelyben
bőrig áztam. Hangképző
szerveim alkalmatlanok
voltak az emberi beszédre,
és más őzek, szarvasok
közelébe nem tudtam
férkőzni, mintha érezték
volna, hogy nem vagyok
az, aminek látszom.
Bebarangoltam a
vadont, a homokos
fenyőerdőket,
akácerdőket,
dombokat.
Az éhhalál kerülgetett,
alig vettem táplálékot
magamhoz. Napokig
ha éltem. Az egyik éjszakán
a műút körül bóklásztam, és
nem tudtam jól felmérni
a reflektorozó fénycsóvák haladását.
A lábaimat gyűrte
be a vasgép, nagyon
fájt, üvöltöttem.
A kiszálló férfi
megrendültnek
látszott, sajnáltam is.
Félrehúzott az út menti
erdő szélébe, majd elment.
Az ágak között látszó, sötétlően
fényes és páratlanul
részletes éjszakai égboltot
néztem.
A sofőr később
visszatért egy
másik férfival,
aki vadászpuskával
fejbe lőtt.
Fotó: pixabay.com
Megjelenés: 2019-06-03
méret: 175 mm x 105 mm x 11 mm
Megjelenés: 2018-06-05
méret: 123 mm x 184 mm
Megjelenés: 2017-03-30
méret: 174 mm x 103 mm x 8 mm
