„Mi vagyunk a negyvenévesek / Apánk, anyánk eladni képesek” – Guillaume Métayer verse

Guillaume Métayer a magyar költészet francia tolmácsa. Sokkötetnyi magyar verset és prózát fordított franciára Petőfitől József Attilán át a kortárs szerzőkig. Pár hete megjelent magyar fordításban Türelemüveg című kötete, mely válogatás a szerző régebbi és újabb verseiből. Líráját négy kiváló magyar költő ültette át magyarra: Tóth Krisztina, Imreh András, Kemény István és Lackfi János. A finoman megmunkált, áttetszően tiszta, hol tárgyszerű, hol vallomásosan intim költeményei, prózaversei személyesek, vallomásosak, dühösek, ironikusak, önironikusak, nosztalgikusak és aktuálisak. Egyszerre ejtenek kétségbe a mai európai társadalom és önmagunk döbbenetes felületessége, zombi-léte miatt, és gyönyörködtetnek formájukkal, eleganciájukkal, humorukkal.

A negyvenévesek kórusa

Mi vagyunk a negyvenévesek
Apánk, anyánk eladni képesek
Legjobb tudásunk egy darab kis
Elismerésért kínáljuk ár alatt is
Megtagadjuk az ifjúságunk
Hogy a nevünket forogni lássuk
Hogy mi az az idő, már látjuk egyben
Nekünk már megvan a negyven a negyven
Húsz év ilyen
Költőien
Húsz év ugyan
Mivel, hogyan
Mi idézi fel a napok esőzuhogását
A plafont, a kedves lámpaernyő fáját
Ők tanúk, de tanúskodni sosem nyílt alkalom
És mi némák maradtunk, mint az alkohol
Így hát elő a szerszámainkat
Hiénaszívünket s a feszítővasat
És le az aljába minden sírnak
Amiről kinéz, hogy kicsit gazdagabb
Kotorászunk szégyen nélkül törve
Ki állkapcsokból aranyfogakat
Hogy földesúri jussunkból kicsit felhozzunk a földre
Hercegek voltunk, grófok, hatalmasak
Gyerekkirályok voltunk, örökre frusztráltak
Saját aranyló ragyogásunk által
Ami három nap időtől kialudt

Ezért van úgy, ezért van úgy, hogy előttünk nincs több
válaszút
A temetők maradtak, kényszeres kísérteteknek
Apát, anyát árulni képeseknek
Nekünk, a negyvenéveseknek