Krusovszky Dénes versei a szerző előadásában

Krusovszky Dénes bár az idei Könyvhétre prózakötettel – első regényével, az Akik már nem leszünk sosemmel – jelentkezik, nemzedékének megkerülhetetlen költője. A napokban került fel pár verse saját előadásában a Petőfi Irodalmi Múzeum médiatárába. A versek közül kettőt nálunk is elolvashattok.

Múzeum, nappal

Ahogy a tárgy küzd a térrel,
ezért vagyok itt én is,
fogadásokat kötök, melyik bírja tovább.

A fehér falak szorongó jólneveltségében
a puszta forma perverz öröme,
miközben komótosan meglóbálja magát.

Az acél, a kátrány a zománcfesték.
Köszönettel tartozom azért,
hogy könnyebben bomló anyagból vagyok.

Múzeum, éjjel

Az anyag sötét önarcképe,
nem igaz, hogy nem mutat
meg semmit önmagán túl.

Elképzelem ezt a termet
éjszaka, ahogy a sötétben
egyszer csak felragyog a sötét.

A kátrány hirtelen megszólal,
és amit akkor rólunk állít,
azt jobb lenne meg sem hallani.

A verseket – más költemények mellett – a szerző előadásában itt hallgathatjátok meg. A fenti két szövegről pedig itt olvashatjátok Tanos Márton remek elemzését.

Fotó: Bartha Máté