Gergely Ágnes: Szeretek várni rád
Karácsony, a szeretet ünnepe a békés, boldog meghittség mellett személyes kapcsolataink újragondolását, a várakozás izgalmát, örömét és terhét is magában foglalja. Ebben az időben kiterjedő kegyelmi állapotban végiggondoljuk, leltárazzuk saját életünket is, és megpróbáljuk megfogalmazni, mit jelent a világ számunkra, és milyen szerepet tölthetünk be szeretteink életében, ahogyan ők is a miénkben. Gergely Ágnes költő első, Ajtófélfámon jel vagy című verseskötetének egyik kiemelkedő szövege ennek a gondolatkörnek az általános vonatkozásairól ad csodaszép látleletet.Szeretek várni rád
Eső kering az utcán, s idebent
a lámpa körül gyűrűzik a csend,
ahogy ülök és várlak.
Nincs más világ: magamba búvom el.
Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell,
ilyenkor óriás vagyok,
aki elég magának,
lebegek fönn, a csont-palack felett
és az sem érdekel,
hogy kerek szemmel figyelnek a tárgyak.
Ülök és várlak.
Mióta várok így?
Emlékszem, meggyűltek az évek,
feltornyosult a megvárattatás,
közben mosoly fürösztgetett, közelség,
jószó, szívesség és kézfogás,
lassanként gyanús lettem önmagamnak
s előrebukván a jövő felé
(hogy ki jön még és ki az, aki nem jön)
belémfagyott a maradék lehellet
és meggyűlöltem, akit várni kellett –
és most eszméletem hideg falára
kikönyökölve nézek innét,
s mint az igazi boldogok,
a tétovázó ifjúságra
s a lépteidre gondolok.
Te vagy bennem a bizonyosság,
az önvédelem és a gőg,
a különbség, az azonosság,
a fejtartás mások előtt.
Ha jössz, a padló is megéled,
körvonalat kap a világ,
a tárgyak előrefeszülnek,
türelmük szétveti az ajtót,
lebiccenő fejem fölött
a lámpa lélegző virág,
jaj, nézd, hogy szeretek,
szeretek várni rád,
nézd, én, az egykori csavargó,
hogy ülök itt, nyugalmi lázban,
e mozdulatlan mozdulásban,
ülök és várlak, várlak –
állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz,
még felmutatlak a világnak.
A szöveg eredeti megjelenése: (Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy, Magvető, Budapest, 1963.)
