Garaczi László: Átültetés

Átültetés
 
Mit mondana a telefonba kedvenc mellékszereplőd,
valami olyasmit, hogy megismered a puttonyosról,
de mi az, hogy puttonyos, állsz a sarkon, fúj a szél,
süt a nap, hajladozol, szirénaszó a kórház felől,
kétüléses kisteherautó fékez előtted, és rájössz,
hogy az utastér mögötti zárt raktér, az a puttony,

kedvenc mellékszereplőd bikanyakú férfi farmeringben,
lendületesen hajt, kerülgeti a kátyúkat, csatornafedeleket,
rángatja a kormányt, közben mobilon beszél angolul,
rettenetes színvonalon, de nagy rábeszélő erővel,
üzleti tárgyalás, utasítások és egyeztetések,
zsírtéglák és bálás macesz egy pincerekeszben,

fél kézzel fogja a kormányt, jobbra-balra dülöngélsz,
kapaszkodsz a fogantyúba, térded a műszerfalhoz ütődik,
messziről meglátja az olajfoltot, a legkisebb repedést,
nagy sebességgel megközelíti, mintegy ráijeszt,
és hirtelen kivág oldalra, majd éles kanyarral vissza,
a szomszéd sávokból spriccelnek szét az autók,

rodeóztok ki a városból, majd fel a hegyre a szerpentinen,
talán szelepsapkát kerül ki, átvág a záróvonalon,
szemben a piros Suzuki sofőrjének a tekintete,
csikorgó kerekek, nekivágódsz az ajtónak,
a visszapillantóból látod, a Suzuki ferdén áll az úton,
köcsög, morogja kedvenc mellékszereplőd,

elhagyott falu a hegytetőn, egymásra könyöklő fák,
egyiknek az egész koronája hiányzik, ledobta magáról,
úgy képezték ki az utat árkokkal, kerítésekkel,
hogy csak az egyetlen kijelölt irtáson lehet parkolni,
karszalagos férfi áll középen, áldozatra várva,
kedvenc mellékszereplőd visszakanyarodik az útra,

a kocsma ajtaján műanyagcsíkok, bent halk zene szól,
a szakállas a pultban megengedi, hogy leparkoljatok,
feltéve, ha rendeltek valamit, málnaszörp, hosszúkávé,
wasabis mandula, a sarokban óriási kihűlt kandalló,
fölötte a falon a szent korona gobelinbe álmodva,
ciripel a rádióból a száguldás, Porsche, szerelem,

macska somfordál elő, oldalán tenyérnyi szőrhiány,
mozdulatlanul bámul, úgy dönt, nem kell tőletek tartania
megvetően kisétál a sziszegő napsütésbe, kéritek a számlát,
kedvenc mellékszereplőd szerint ketten élnek a faluban,
a pultos és a parkolóőr, bajtársiasan elfelezik a hasznot,
odakint szerszámokat és kannát vesztek elő a puttonyból,
 
felzúgnak a lombok, ahogy behatoltok a sűrűbe,
kedvenc mellékszereplőd a kannát viszi, te a szerszámokat,
egy tövestül kifordult fa gyökerei közé sárga föld tapad
és a földből kis virágok nőnek, kedvenc mellékszereplőd megáll,
lepakoltok, megtapossátok az aljnövényzetet,
félrerugdossátok a gallyakat, és egy lukat ástok középre,

sötét köpenyt vesz elő a táskájából, felveszi farmeringére,
megáll szemben, köszön, mintha most találkoznátok,
szertartásos arckifejezés, csukd le a szemed, mondja,
várd meg, hogy megérkezz, tisztán ejti ki a szavakat,
bár itt vagy, mondja, még nem érkeztél meg,
bár megérkeztél, valójában még nem vagy itt,

vizet locsol a kannából a lábad köré púpozott földre,
valamit mormol, rád néz fátyolos tekintettel,
vonásai ellazulnak, kienged a görcsös pózból,
összepakol, nem törődik veled többé, búcsút se int,
kiér az ösvényre, lopva visszanéz, megszólal a telefonja,
leteszi a kannát és a szerszámokat, beszél valakivel,

nem érted, túl messze van, talán jelentést tesz,
aztán beül a puttonyosba, kerülgeti a kátyúkat,
egy meggyötört fa csavarodva görbül föléd,
madár rikolt, bogárzümmögés, időnként lombzúgás,
minden attól függ, mit értesz azon, hogy itt lenni,
és miért tüzel a nap a fákra tépett égről,

miért hull le szürkület a völgyben kanyargó folyóra,
miért fagy meg az eső az ágakon, miért nőnek össze a
jégpáncél szelvényei, mi moccan a csikorgó fehérségben,
miért roppan össze nagy robajjal az erdő egy téli éjjel,
benőtt zsebedben tasakkal miért nem emlékszel már,
hogy ki hozott ide, hogy ki a kedvenc mellékszereplőd.

Fotó: pxhere.com