G. István László: Nem lehet utolsó

Nem lehet utolsó

Nincs az Istennek dolga veled,
mégis megszületsz. A szél húz ki
anyád méhéből, húzófájás inkább,
mint tolófájás, ami világra hoz; fel
se sírsz. Akik dajkálnak, észre se
vesznek. Egész életedben úgy nyeled
a könnyed, mint a taknyod. Akit
megismersz, megriadsz tőle, mint
a jegenyecsúcs, bízod magad a szélre, akit
megszeretsz, abban nem bízol soha
többé. Apád többször megerőszakol,
testvér szemében követ látsz, nem
kenyeret. Idegen a szád, ha megszólalsz,
nem ismered fel, hangod hamis, veretlen
arany. Oldatlanul sodródsz, higany és
sav vagy, roncsolod, amerre jársz, a
szövetet. Bűntudatod látlelet csak, de
nem te látod, mégis, ha megítélnek,
és van Isten, az ítéleted
nem lehet utolsó.

A vers megjelent a Szép Versek 2018 című kötetben (101. old).

Borítóképen Félix Vallotton: Lustaság / pxhere.com