„Először az volt a tervem, / hogy megőrülök itt maguknak” – Kemény István: Patai második éneke

Kemény István új kötetében történelmünkről és jelenünkről, e kettő kapcsolódásairól, az elmúlásról és az örökkévalóságról, magáról az időről ír – olvashatjuk a Nílus című kötet fülszövegében. A kötetet a Patai második éneke c. verssel ajánljuk, mely egyfelől reflektál a korunkra jellemző információs káoszra, másrészt arra a pozícióra, amelyet a mindenkori értelmiségnek kellene betölteni. Harmadrészt pedig az életművön belül a cím utal a Kedves ismeretlen c. regényre, melynek ördögi főhőse Patai Péter.

Patai második éneke

Úgy látszik muszáj lesz érzelegnem,
mert nem fog érzelegni senki helyettem,
pedig jó sokáig vártam, hogy más érzelegjen,
én meg majd nézem és hallgatom

a kifordult szemét, az elhaló sóhaját,
a romatikába illő ah-jait,
röhögök rajta vagy csodálom,
de én magam nem érzelgek soha.

Mert, amit én tanultam, az más: szikár
és pontos, szerény és értelmes beszéd.
Semmi érzelem: pár csepp cinizmus
és lórúgásnyi önirónia.
Épeszűek tanítottak meg rá az iskolában
Krisztus után ezerkilencszázhatvannyolc
és kilncven között, Európa közepén,
hogy majd ezt fogjuk beszélni mind,
mire tényleg felnövök.

Ám mestereim egy része meghalt,
más része pénzt talált és hatalmat,
a többi megbolondult, vagy csak elfogytak
az érvei. Mire észbe kaptam,
itt ültem a gyenge jellememmel és
az alig pislákoló hitemmel
egyedül, tudatlanul
ezen a katedrán, maguk előtt.

Nem születtem őszínte embernek,
de igazságkeresésre lettem kiképezve,
Máshoz nem értek.
Ha nem kell az igazság, nekem végem.
Én fogom tanítani a történelmet.

Tárgyunkról tudni kell, hogy korrupt,
és kivételektől hemzseg:
hogy megvegyék kilóra őket,
csak azt várja mindegyik.
És bármi történhet máshogy is.

Vannak tények is. Naiv,
tiszta szívű adatok. Sokszor
a hülyeségig becsületesek.
Őszintén látszik, hogy ártatlanok.
De ha mégis lebukik némelyik,
nem vitatkozik, lehajtja a fejét,
a balhét szó nélkül elviszi.
Hibájuk, hogy túlságosan
megbíznak az emberekben,
Mert vannak emberek is,
akik úgy csapják be a tényeket,
ahogy nem szégyellik.
Mert vannak összeesküvések,
és vannak összeesküvők is.
És nem szégyellik.

Szóval, mint azt már más forrásokból
már bizonyára tudják,
nincs igazság.

Először az volt a tervem,
hogy megőrülök itt maguknak
egy hatásos jelent során.
Ez sok mindent megoldott volna,
de ennél rafináltabb az élet.
Képzeljék, ma ezzel ébredtem:
ha már megőrülünk,
őrüljünk meg rendesen.

Egy szó, mint száz, az igazságot
fogjuk keresni. És ne is húzzuk
tovább az időt, vágjunk bele.
Ha közben netán még egyszer
érzelegni kezdenék,
azonnal figyelmeztessenek.