„...a hallgatás és a beszéd között hajózol” – Szeles Judit: Eső

Szeles Judit második könyvében egy mai tengerész alakja sejlik fel, aki a skandináv télben nem képes elszakadni a délkörön túli kikötők emlékétől. A romantika keveredik a tengeren töltött élet monotóniájával, egy-egy bensőséges epizód elbeszélése fonódik össze a hajózáshoz kapcsolódó tárgyak objektív ismertetésével. A már-már prózába hajló versek fegyelmezett hangvétele, száraz adatai izgalmas feszültségbe kerülnek az én és a te viszonyát megtöltő izzással. És ahogy a cím sejteti, a versek leplezetlen élvezettel vallanak a testiségről. A kötetet az Eső című verssel ajánljuk.

Eső

A kanapén ülsz, kezedben egy pohár,
a pohárban Bacardi, mint mindig,
ha vele vagy, nálad vagy nála.

A pohár jó fogódzó,
a kortyolás szüneteket iktat be,
ritmust ad
a beszédnek vagy a hallgatásnak,
vagy ha valahol zátonyra fut a beszélgetés,
segít kivontatni megint a nyílt vizekre.

Kezdeben egy pohár,
abban Bacardi,
mint huszonöt évvel ezelőtt
Mombasában vagy Cape Townban,
csak a másik mindig egy vagy két fekete nő volt,
akik szemben ültek veled.

Egyszer tűz ütött ki a hajón, a Berge Brionin,
amin szolgáltál,
és ahelyett, hogy részt vettél volna
a tűz oltásában,
magadra zártad a kajüt ajtaját,
és vártad, hogy elkezdjen esni az eső,
kezedben egy pohár Bacardival.

A történeteid ritmusát
a rum adagolása adja meg,
meg az eső kopogása a félelmeiden.
Te a hallgatás és a beszéd között hajózol,
ő pedig nem válaszol,
hiába mutatod a legszebb arcodat felé.