Nem tudod ki, és nem tudod, miért – Részlet A poklok ura című regényből

Cara felriadt álmából, az ablakhoz ment, hogy bezárja a zsalugátereket, mielőtt a vihar kitépné. Közben Doan is felébredt.

– Csapkodja a szél a zsalugátereket, sajnálom, hogy felébresztettelek.

– Majd elaltatsz – vidámkodott Doan, és a zsalugáterekkel bajlódó nőhöz lépett, hogy segítsen bezárni azokat. Elborzadva nézte az ablakon benyúló hosszú, karvalyszerű kart, ami a hajánál foga kirántotta Carát a szobából.

Gyorsan kiugrott az ablakon, de attól, amit látott kihűlt a vére. Két hatalmas világító szem vibráló vörös fénye az Ő pupillájába összpontosult, és teljesen megvakította.

– Meg kell, hogy öljem – vicsorgott a borzalmas nem tudni, micsoda, ember vagy állat, és Carával együtt eltűnt a sötétségbe. Doan pár lépést tett, de megcsúszott a ragacsos folyadékban. Még hallotta a feje fölött lévő ágak recsegését, utána beállt a csend.

Mikor feleszmélt, rettenetes fájdalmat érzett. Bordája, csontja, bőre mindene fájt. Kinyitotta a szemét, mert eszébe jutott mi történt, de gyorsan be is csukta, mert egy drótból font kosárban találta magát, amiből milliónyi szegecs állt ki. és ha megmozdult, a szegecsek a húsába vésődtek.

A drótból font kosárszerűség vele együtt két meredek sziklafal közt, egy vastag, kihegyezett ágon lógott. Nem tudta milyen magasságban van, csak annyit látott, hogy a fák tetejénél magasabban, márpedig a körülötte lévő fák igencsak magasak voltak.

Végállomás – gondolta magában, mikor egy semmihez nem hasonlító hangot hallott a lombok közül.

– Megdöglesz – hörögte a borzalmas hang a lombkoronák közt.

Perceken belül beköszönt a vég,- gondola magába a férfi – aminek halál a neve.

– Most kis időre elmegyek, – rikácsosla a hang közelebbről –, megbaszom a szőke kurvát, utána visszajövök. Melléd teszem a kurvádat, de az ő hálójában férgek lesznek, amik csontig kopaszítják a húsát, te pedig nézni fogod, ahogy a férgek egyre mohóbban rágják róla a húst, ahogy egyre bűzösebb lesz, ahogy könyörögni fog az életéért. Közben a dögevő karvalyok is megérkeznek. Hihi, meglátod, milyen jó mulatságban lesz részed.

– Rengeteg pénzt adok, ha őt elengeded.

– Pénz? Mi az a pénz? – károgott a hang.

– A pénzen, ételt, italt, autót, repülőgépet mindent megvehetsz.

– Nekem nem kell pénz! Étem ital bőven van az erdőben. Autó? Repülőgép? Minek az nekem, nélkülük is eljutok, ahová akarok. Most felébresztem a szőke kurvát. Elkábítottam, mert kiabált. Kurva, kurva, kurva, ha nem feküdt volna le veled, a feleségem lehetne – vicsorgott a hang a lombok közt.

– Ki vagy te? Mi a neved? – ordított Doan, akinek már merevedni kezdett a teste. Tudta, ha kimegy az erő a lábából, és összecsuklik, a hegyes fémszögek a húsába vésődnek, és a tűző napon kínok kínjai közt fog véget érni a földi élete.

– Miért akarod tudni a nevem? Nem mindegy az neked mi a nevem? Azért mégis megmondom, a földi nevem Salah, a másik nevem Magnon –  hallotta Doan egyre közelebbről a károgó hangot.

– Már tudod a nevem, de nem tudod ki vagyok, hihihi.

– Tudom ki vagy Magnon! Az ördög fia vagy, dögölj meg Luciferrel együtt! – üvöltötte Doan, akinek sós izzadságcseppek folytak a testén, és már a dögevő madarak is megjelentek a feje fölött.

– Ezt kár volt mondani – vicsorgott a hang a fák lombjai közül -  Ezért kicsit megmozgatom a rudat.

Doan felüvöltött fájdalmában, mert a hegyes fémszögek felsértették a húsát, pedig még csak a hegyei vésődtek a bőrébe.

– Most elmegyek, de visszajövök. Ha visszajövök, szórakozni fogok véres vergődéseden. Látni akarom a testedből kiserkenő vér piros színét, ahogy a karvalyok kivájják a szemed! Hagytam a ketrecen lyukakat, hogy hozzád férhessenek – nyílt ketté egy fa lombkoronája Doan szemével egy magasságban, de a szemébe csorgó verítéktől, nem látta ki van a lombkoronák közt.

– Élvezni fogom a döglődésedet, de először szórakozni megyek, hiihiiihiii – vihogott az eszelős hang, már a háta mögött Elmondjam, mit fogok csinálni a szőke szajhával, amiért lefeküdt veled? Megvárom, míg visszanyeri az eszméletét, közben levetkőztetem. A lába közé döfök úgy, ahogy te. Ha hallod a sikoltozását, megtörtént a nász, ami neki is és nekem is jólesett. Híííhííííj de jó lesz! Közben megkarmolászom a testét, hogy vére serkenjen, a vért lassan, kéjesen lenyalogatom, közben többször a lába közé döfök. Máris vágyat érzek, hihihhhhi – lihegett kéjesen egyre közelebbről az eszelős hang. – A szőke ribanc lábát a vállamra támasztom, kezemmel, mindenemmel a lába közt nyargalászok, teljesen begerjedtem, hiiihiiij, máris nagyon jó, és még jobb lesz! – vihogott az hang a lombkoronák közt.

Doan érezte, hogy könny csorog végig az arcán. Üvöltve kárhoztatta a poklok urát, annak leszármazottait, és magát is, amiért nem tudja megvédeni a nőt, akit szeret. Azt akarta, nyíljon meg a föld, haljon meg, mielőtt a szörnyűségek bekövetkeznek...

Fotó: pxhere.com