Hannibal Lecter megalkotója újabb szörnyet teremtett

A popkultúra egyik legkegyetlenebb alakjának, Hannibal Lecternek a megalkotója, Thomas Harris tizenhárom év után új regénnyel jelentkezik, amelynek magyar fordítása ősszel kerül a boltokba. A könyv cselekményének középpontjában egy szadista, szőrtelen testű gengszter; a néhai drogbáró Pablo Escobar Miami Beach-i villája; fél tonna arany és egy, a kolumbiai polgárháború elől menekülő, gyönyörű nő áll. A kötet a General Press gondozásában jelenik meg, és a kiadó jóvoltából most nálunk olvashattok először ízelítőt a készülő fordításból.

1. fejezet


Két férfi beszélget egymással az éjszaka közepén. Ezerhatszáz kilométer választja el őket egymástól. Az arcuk egyik felét megvilágítja az okostelefon. Két fél arc vitatkozik a sötétben.
– Megszerezhetem a házat, ahol maga szerint elrejtették. Mondja a többit, Jesús!
A válasz alig hallható a statikus zaj recsegésén keresztül.
– A negyedét fizette csak ki annak, amit ígért. – Puff-puff. – Küldje el a maradékot! Küldje el! – Puff-puff.
– Jesús, ha a segítsége nélkül találom meg, amit akarok, többet semmit se kap tőlem.
– Ez sokkal inkább így van, mint gondolná. Úgy fején találta a szöget, mint még soha – puff-puff. – Amit akar, az valójában tizenöt kiló Semtex… Ha a segítségem nélkül találja meg, a robbanás a holdig repíti.
– Messzire elér a kezem, Jesús.
– A holdról azért nem ér el, Hans-Pedro.
– Hans-Peternek hívnak, de ezt jól tudja.
– Megfogná a péróját, ha elég hosszú lenne a keze? Ezt mondta? Nem kértem a bemutatkozó kört. Ne pazarolja az időmet! Küldje el a pénzt!

 


A vonal megszakad. Mindkét férfi maga elé mered a sötétben.
Hans-Peter Schneider egy priccsen fekszik hosszú, fekete hajójának a fedélzetén Key Largo szigetén. Hallgatja, ahogy egy nő zokog a hajó orrában található V alakú ágyon. Utánozza a jajgatását. Van hozzá tehetsége. A saját anyja hangja hagyja el a száját, és megszólítja a síró nőt:
– Karla! Karla! Miért sírsz, drága gyermek? Csak egy álom az egész.
A kétségbeesett nő egy pillanatra összezavarodik a sötétben, aztán újra elöntik az arcát a keserű könnyek.
A nő sírása zene Hans-Peter füleinek, megnyugszik tőle, és hamarosan újra álomba szenderül.


A kolumbiai Barranquilla városában Jesús Villarreal lassan megnyugszik a lélegeztetőgép kimért sziszegésére. Szippant egy kevés oxigént a maszkjából. A teljes sötétségben hallja, ahogy az egyik beteg Istenhez fohászkodva a kórteremben így kiált:
– Jézus!
– Remélem – suttogja Jesús Villarreal a sötétben –, Isten is olyan jól hall téged, mint én, barátom. De kétlem.
Jesús Villarreal felhívja a tudakozót az eldobható telefonjáról, és megszerzi egy barranquillai tánciskola telefonszámát. Félretolja az oxigénmaszkot, hogy szabadon beszélhessen.
– Nem, nem szeretnék táncot tanulni – mondja a telefonba. – Most épp nem alkalmas. Don Ernestóval akarok beszélni. Dehogynem ismeri. Mondja meg neki a nevemet, tudni fogja. – Puff-puff.


2. fejezet


Hans-Peter Schneider hajója lassan elúszott a Biscayne-öbölben álló hatalmas ház előtt. A víz tajtékzott a fekete hajótest mellett.
Hans-Peter a távcsövén át figyelte a pizsamanadrágot és trikót viselő, huszonöt éves Cari Morát, amint elnyújtózik a teraszon a kora reggeli napfényben.
– Te jó ég! – mondta. Hans-Peter szemfogai meglehetősen hosszúak, és látszik bennük az ezüst, amikor mosolyog.
A férfi magas, sápadt és teljesen kopasz. Szempilla nélküli szemhéja hozzáért a távcső üvegéhez, és összemaszatolta. Megtörölte az eszközt egy vászon zsebkendővel.
Az ingatlanközvetítő, Felix ott állt mögötte a hajó fedélzetén.
– Ő az. A gondnok – magyarázta. – Bárki másnál jobban ismeri a házat, megjavított ezt-azt. Faggasd ki az épületről, aztán kirúgom az okostojást, mielőtt még meglátna valamit, amit nem kéne. Időt takaríthatsz meg vele.
– Idő – morogta Hans-Peter maga elé. – Idő. Mennyit kell még várni az engedélyre?
– A bérlő reklámokat forgat. Az engedélye még két hétre szól.
– Felix, azt akarom, hogy add ide a ház kulcsát. – Hans-Peter német akcentussal beszéli az angolt. – Ma kellenek a kulcsok.
– Ha a kulcsommal mész be, és történik valami, tudni fogják, hogy én voltam. Pont, mint az O. J.-perben: ha a kulcsommmal mész be, belekeveredem az egészbe. – Csak Felix nevetett a viccen. – Figyelj, ma elmegyek a főbérlőhöz, és megkérem, hogy engedje el a dolgot. Nappal kell megnézned a helyet, más emberekkel együtt. Jobb, ha tudod, hogy kurvára hátborzongató odabent. Már négy gondnok felmondott, mire megtaláltam ezt. Ő az egyetlen, aki nem fél benne.
– Felix, keresd fel a főbérlőt! Kínálj neki pénzt! Maximum tízezer dollárt. De most azonnal add ide a kulcsot, vagy öt perc múlva a vízben találod magadat!
– Ha bántod a ribancot, nem fog tudni segíteni neked – mondta Felix. – Ott is alszik. Ott kell maradnia éjszakára a tűzbiztosítás miatt. Napközben időnként máshol is dolgozik. Várj, és nappal menj be!
– Csak körülnézek. Észre se fogja venni, hogy a házban vagyok.
Hans-Peter a távcsövön keresztül tanulmányozta Carit. A nő lábujjhegyre állt, hogy megtöltsön egy madáretetőt. Kár lenne elpazarolni. Az érdekes hegek miatt sok pénzt kaphatna érte. Talán százezer dollárt – 35 433 184 mauritániai ouguiyát – a nouakchotti Acroto Grotto Stump Clubban. Persze csak ha megvan az összes végtagja, és nincs tetoválása. Ha igazán nagyot akar szakítani rajta, és át kell alakítania, a munkára fordított idő miatt még jobban kereshet rajta. Százötvenezer dollár. De ez csak aprópénz. A házban legalább huszonöt-harmincmillió lehetett.

 


 Pablo Escobar Miami Beach-i villája / A kép forrása

 

A terasz melletti frangipáni fán egy macskamadár elkezdett énekelni egy dalt, amelyet a kolumbiai köderdőből hozott magával északra Miami Beachre.
Cari Mora felismerte a kétezer-ötszáz kilométerre élő andoki klarinétmadár jellegzetes dalát. A macskamadár lelkesen énekelt. Cari elmosolyodott, és megállt, hogy meghallgassa a gyermekkorából ismerős dallamot. Odafütyült a madárnak, amely válaszolt neki. Aztán bement a házba.
A hajón Hans-Peter kinyújtotta a kezét a kulcsért. Felix anélkül tette a tenyerébe, hogy hozzáért volna.
– Az ajtók be vannak riasztva – magyarázta. – De a télikert ajtaja nem működik, még várjuk az alkatrészeket. A ház déli oldalán lévőről beszélek. Van tolvajkulcsod? Az ég szerelmére, karcold meg a reteszt, mielőtt kinyitod az ajtót a kulccsal, és hagyj egy tolvajkulcsot a lépcsőn, hátha történik valami!
– Persze, Felix, megteszem a kedvedért.
– Ez nem jó ötlet – aggodalmaskodott Felix. – Ha kicsinálod a csajt, nem tudsz meg tőle semmit.


A kikötő mellett hagyott kocsijához érve Felix felemelte a csomagtartó alsó borítását, és elővette az emelő és a szerszámok mellé rejtett eldobható telefonját. Felhívott egy tánciskolát a kolumbiai Barranquillában.
– Nem, señor. – Bár odakint álldogált, mégis suttogott. – Addig húztam az időt az engedéllyel, amíg csak lehetett. Van egy saját ügyvédje az ilyesmihez, rá fog jönni. Csak a házat kapja meg. Ez minden. Nem tud nálunk többet… Igen, megvan a letét. Köszönöm, señor, nem fogom cserben hagyni.


vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789634522812
Megjelenés: 2019-09-06
méret: 197 mm x 137 mm x 23 mm

Thomas Harris

Tovább
Ez is érdekelhet:

HÍREK
2018-09-19 15:15:00

52 fontos könyv a világirodalomból – Karafiáth Orsolya listája

Tovább
HÍREK
2019-08-22 11:38:02

Barack Obama nyári olvasmánylistája

Tovább
INTERJÚ
2019-08-26 17:43:02

„Élet a lovak igézetében” – Interjú Nele Neuhausszal ifjúságiregény-sorozata kapcsán

Tovább

„A nő sírása zene Hans-Peter füleinek, megnyugszik tőle, és hamarosan újra álomba szenderül." – Részlet Thomas Harris ősszel megjelenő új regényéből.

Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie-k kezeléséről IDE kattintva tájékozódhat. Értem