Tudni akarod, mi kell egy jó novellához? – 8 tipp Kurt Vonneguttól

Bár a modern amerikai irodalom fenegyereke, Kurt Vonnegut regényeivel vált világhírűvé, pályáját rövid történetekkel kezdte. A Bajnokok reggelije és az Ötös számú vágóhíd szerzője a rövid írásait összegyűjtő kötete, a Bagombo Snuff Box előszavában nyolc tippet ad ahhoz, hogyan kell novellát írni.

1. Használd a rendelkezésre álló időt úgy, hogy az olvasód, ne érezze azt, hogy az olvasással csak az idejét pazarolja.

2. Legyen legalább egy olyan karaktered, akihez az olvasód kötődni tud.

3. Legyen minden szereplődnek motivációja, legalább annyi, hogy egy pohár vizet akarjon.

4. Minden mondatnak kell hogy legyen célja: vagy a karaktert mutassa be vagy a cselekményt mozdítsa előre.

5. Kezdd a történeted olyan közel a befejezéshez, amennyire csak lehetséges!

6. Légy szadista, nem számít mennyire édesek vagy ártatlanok a szereplőid. Történjenek velük borzalmas dolgok, hogy az olvasó számára kiderüljön, miért teremtetted őket.

7. Írj csak egy embernek. Ha kinyitod az ablakot, mert te az egész világnak akarsz tetszeni, a történeted tüdőgyulladást fog kapni.

8. Adj az olvasódnak annyi információt olyan hamar, ahogyan csak lehetséges! Pokolba a titokzatoskodással! Az olvasóknak tisztában kell lenniük azzal, mi, hol és miért történik, így maguk is befejezhetik a történetet, ha netán a csótányok megennék az utolsó oldalakat.

Vonnegut persze idézőjelbe teszi mindezt, amikor kiejelnti, hogy kedvenc novellistája Flannery O'Connor, aki „gyakorlatilag az összes szabályt megszegte, kivéve az elsőt. De a nagy írók hajlamosak erre."

A fenti tömör és mulatságos előadásában Vonnegut az írás más megközelítését vázolja fel. A történetet két szempont szerint vizsgálja, és ezeket két tengelyen ábrázolja. A merőlegesen a főhős boldogságát, a vízszintesen pedig a történet idejét. Az első történettípusban a főhős bajba kerül, de végül sikeresen kimászik belőle. „Az emberek szeretik ezt a történetet" – mondja Vonnegut. – „Sosem unják meg." A második történet egy „átlagos napon" kezdődik egy „átlagemberrel, aki nem számít arra, hogy bármi történjen". Aztán „talál valami csodálatosat, majd elveszíti végül pedig újra megtalálja."
Ez a görbe Vonnegut szerint „a nyugati civilizáció legnépszerűbb története", és a Hamupipőke történetével illusztrálja. A boldogságtengely alján kezdődik, majd fokozatosan eljut a csúcsáig, aztán visszaesik, majd végül újra felemelkedik.
Vonnegutot egész életében foglalkoztatták a történetek alakzatai, formái. Tippjei, szempontjai nem elegendők ahhoz, hogy remekművet alkossunk, de támpontként szolgálhatnak bárki számára, és tudatosabbá tehetik az írói tevékenységünket.