Részlet a Bevezetésből
Moholy-Nagy Laszló elsősorban könyvei révén gyakorolt óriási befolyást a húszas-harmincas évek Németországában a fotóművészet és az új médiumok fejlődésére, de ugyanígy az angolszász országokban is nagy hatással volt - különösen a második világháborút követő időszakban - a fotó, a design és a művészeti nevelés területére. Nincs még egy magyar művész, akinek befolyása nemzetközi viszonylatban összevethető lenne Moholy-Nagyéval.
Hazájában sajnos kevésbé vált ismertté, sőt ars poeticajanak gyökerei jórészt feltáratlanok még külföldön is. E könyvvel és a kiállítással arra vállalkozom, hogy Moholy-Nagy pályájának korai szakaszát különösen magyar vonatkozásban helyezzem a művészettörténeti kutatás és elemzés nagyitoja ala. A Salgo Trust tulajdonában lévő, Moholy-Nagytól származó, korai nemzetközi konstruktivista festmény (Architektura 1) hátoldalán felfedezett kép adta az ihletet a kiallitashoz. A new yorki Guggenheim Museum restaurátora, Carol Stringari által gondosan eltávolított mészréteg alól Moholy-Nagy festői ouvre-jének korai korszakából származó, izgalmas mű tűnt elő, a szántóföld- és gépi-dada sorozatainak keveréke, a húszas évek elején nincstelen magyar emigránsként Berlinbe érkező Moholy-Nagy stílusbeli és konceptuális útkeresésének emblematikusnak bizonyult alkotása.. A kétoldalú targy megtestesíti azt a küzdelmet, melyet Moholy-Nagy folytatott az egységes es összefüggő világnézetre alapozott autonóm stílus kialakításáért. 1922 elejére jutott el kiforrott absztrakt festői nyelvezetéhez, melyet azután éveken át alkalmazott és továbbfejlesztett. Azon a nyáron egy sor rövid tanulmány formájában fogalmazta meg gondolatait, melyek egész későbbi élete során esztétikai és pedagógiai célkitűzéseinek alapját képezték. Ez jelentette a csúcspontját annak a folyamatnak, mely 1918 elején vette kezdetét, amikor az ifjú katona, jogászhallgató és dilettáns költő Nagy László önmagát mint művészt Moholy-Nagy Lászlóként teremtette újjá. Kiforratlan, korai időszakára visszautaló, ugyanakkor a művészként, teoretikusként és pedagógusként egyaránt sikeres pályájára előretekintő kétoldalú festmény adta az ötletet, hogy a kiállítás a korai rajzaival kezdődjék, majd az 1918 elején felvett művésznév időszakától művészi kibontakozására összpontosítson, addig, amíg - 1923. márciusában - mesterként belépett a Bauhausba...
A jelen kötet egyik kulcsgondolata Moholy-Nagy alakját a magyar művészeti avantgárd és a kialakulóban lévő magyar kommunista mozgalom kontextusába helyezi. A szakirodalomban jobbára elkendőzik vagy megszépítik azt a tényt, hogy Moholy-Nagy neve, legtöbb társához és első feleségéhez, Luciához hasonlóan a kérdéses időszakban kapcsolatba hozható a kommunista mozgalommal. Noha semmiféle dokumentum nem igazolja párttagságát, a tízes évek végén és a húszas évek elején Moholy-Nagy kommunista kultúrmunkásnak tartotta magát; baratai es munkatarsai is igy látták őt. ...
1926-ban a bauhaus füzetek első számában megjelent "A szellem célszerűsége - a technika kitérői" című írásában Moholy-Nagy a következőképpen fogalmaz: "'A technika kitérőin' azt értjük, hogy a valóságban a cél eléréséhez vezető utak hosszabbak és sokkal bonyolultabbak, mint azt előre elképzeljük." Miközben őt gyakorta technocentrikus, mérnök-művésznek tekintették, a fenti kijelentés inkább azt a tényt támasztja alá, hogy ha jobban megnézzük, Moholy-Nagy mind írásaiban, mind művészetében szinte kivétel nélkül az ideát és az érzékeket részesítette előnyben a technikával szemben. A neveltetéséből és műveltségéből fakadó intellektualizmusának és érzékiségének ilyetén kombinációja erőteljesen rányomja bélyegét korai költészetére, és ez adja későbbi munkáinak költőiségét, ami fölött gyakran átsiklanak. Művészi pályájának 1916-tól 1922-ig terjedő első éveiben Moholy-Nagy számos "technikai kitérőt" tett műveiben. Hiányzott még az átfogó művészet- és világszemlélet, mely letérítette volna a mellékösvényekről. Ám ez alatt az idő alatt kivételesen fogékonyan reagált az az új gondolkodásra és az életről alkotott új elképzelésekre. Éppen az új ötletek hihetetlen gazdagsága az, ami művészi karrierjének ezt a szakaszát olyan izgalmassá teszi. 1922 nyarára eredeti módon vegyíti ezeket az elképzeléseket és gondolatokat, és jó úton halad afelé, hogy megteremtse és megfogalmazza a pedagógia és az esztétika különleges szintézisét, a "termeszet es technika" egyensulyat, mint arra egy, a kolozsvari Korunkban megjelent cikk-cimben utal. Az új látásmód művészekre és másokra is generációkon át ösztönzően hatott. Gropius volt, aki 1923-ban felismerte, hogy az akkor 28 éves, jórészt autodidakta művész a kortárs esztétikai és reform elképzelések egyedi és erőteljes szintéziséhez jutott el. Azt is felismerte, hogy ezek az elképzelések pedagógiai alapon nyugszanak, és ez késztette arra, hogy Moholy-Nagyot tanárként alkalmazza a Bauhausban. Gropius sosem bánta meg döntését; ahogy Moholy-Nagy sírjánál mondta: "Nem lehet a Bauhausra és eredményeire gondolni anélkül, hogy ne emlékeznénk vissza Moholy-Nagynak, a nagy kezdeményező szenvedélyes szellemére."
Moholy-Nagy László fotográfiái a Mai Manó Házban.
A Bauhaus centenáriumát március 27-től a fotográfia iránti elméleti és gyakorlati érdeklődést felkeltő, majd a modern fotóművészet fejlődésére egyik legnagyobb hatással bíró képzőművész, teoretikus és tanár, Moholy Nagy László kiállításával ünnepli a Mai Manó Ház. A kiállítás az itthoni legnagyobb, a Magyar Fotográfiai Múzeumban őrzött 87 darabos Moholy-Nagy fotókollekciót mutatja be egyben, amely Budapesten először lesz látható.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Moholy-Nagy Laszló elsősorban könyvei révén gyakorolt óriási befolyást a húszas-harmincas évek Németországában a fotóművészet és az új médiumok fejlődésére, de ugyanígy az angolszász országokban is nagy hatással volt - különösen a második világháborút követő időszakban - a fotó, a design és a művészeti nevelés területére. Nincs még egy magyar művész, akinek befolyása nemzetközi viszonylatban összevethető lenne Moholy-Nagyéval.
Hazájában sajnos kevésbé vált ismertté, sőt ars poeticajanak gyökerei jórészt feltáratlanok még külföldön is. E könyvvel és a kiállítással arra vállalkozom, hogy Moholy-Nagy pályájának korai szakaszát különösen magyar vonatkozásban helyezzem a művészettörténeti kutatás és elemzés nagyitoja ala. A Salgo Trust tulajdonában lévő, Moholy-Nagytól származó, korai nemzetközi konstruktivista festmény (Architektura 1) hátoldalán felfedezett kép adta az ihletet a kiallitashoz. A new yorki Guggenheim Museum restaurátora, Carol Stringari által gondosan eltávolított mészréteg alól Moholy-Nagy festői ouvre-jének korai korszakából származó, izgalmas mű tűnt elő, a szántóföld- és gépi-dada sorozatainak keveréke, a húszas évek elején nincstelen magyar emigránsként Berlinbe érkező Moholy-Nagy stílusbeli és konceptuális útkeresésének emblematikusnak bizonyult alkotása.. A kétoldalú targy megtestesíti azt a küzdelmet, melyet Moholy-Nagy folytatott az egységes es összefüggő világnézetre alapozott autonóm stílus kialakításáért. 1922 elejére jutott el kiforrott absztrakt festői nyelvezetéhez, melyet azután éveken át alkalmazott és továbbfejlesztett. Azon a nyáron egy sor rövid tanulmány formájában fogalmazta meg gondolatait, melyek egész későbbi élete során esztétikai és pedagógiai célkitűzéseinek alapját képezték. Ez jelentette a csúcspontját annak a folyamatnak, mely 1918 elején vette kezdetét, amikor az ifjú katona, jogászhallgató és dilettáns költő Nagy László önmagát mint művészt Moholy-Nagy Lászlóként teremtette újjá. Kiforratlan, korai időszakára visszautaló, ugyanakkor a művészként, teoretikusként és pedagógusként egyaránt sikeres pályájára előretekintő kétoldalú festmény adta az ötletet, hogy a kiállítás a korai rajzaival kezdődjék, majd az 1918 elején felvett művésznév időszakától művészi kibontakozására összpontosítson, addig, amíg - 1923. márciusában - mesterként belépett a Bauhausba...
A jelen kötet egyik kulcsgondolata Moholy-Nagy alakját a magyar művészeti avantgárd és a kialakulóban lévő magyar kommunista mozgalom kontextusába helyezi. A szakirodalomban jobbára elkendőzik vagy megszépítik azt a tényt, hogy Moholy-Nagy neve, legtöbb társához és első feleségéhez, Luciához hasonlóan a kérdéses időszakban kapcsolatba hozható a kommunista mozgalommal. Noha semmiféle dokumentum nem igazolja párttagságát, a tízes évek végén és a húszas évek elején Moholy-Nagy kommunista kultúrmunkásnak tartotta magát; baratai es munkatarsai is igy látták őt. ...
1926-ban a bauhaus füzetek első számában megjelent "A szellem célszerűsége - a technika kitérői" című írásában Moholy-Nagy a következőképpen fogalmaz: "'A technika kitérőin' azt értjük, hogy a valóságban a cél eléréséhez vezető utak hosszabbak és sokkal bonyolultabbak, mint azt előre elképzeljük." Miközben őt gyakorta technocentrikus, mérnök-művésznek tekintették, a fenti kijelentés inkább azt a tényt támasztja alá, hogy ha jobban megnézzük, Moholy-Nagy mind írásaiban, mind művészetében szinte kivétel nélkül az ideát és az érzékeket részesítette előnyben a technikával szemben. A neveltetéséből és műveltségéből fakadó intellektualizmusának és érzékiségének ilyetén kombinációja erőteljesen rányomja bélyegét korai költészetére, és ez adja későbbi munkáinak költőiségét, ami fölött gyakran átsiklanak. Művészi pályájának 1916-tól 1922-ig terjedő első éveiben Moholy-Nagy számos "technikai kitérőt" tett műveiben. Hiányzott még az átfogó művészet- és világszemlélet, mely letérítette volna a mellékösvényekről. Ám ez alatt az idő alatt kivételesen fogékonyan reagált az az új gondolkodásra és az életről alkotott új elképzelésekre. Éppen az új ötletek hihetetlen gazdagsága az, ami művészi karrierjének ezt a szakaszát olyan izgalmassá teszi. 1922 nyarára eredeti módon vegyíti ezeket az elképzeléseket és gondolatokat, és jó úton halad afelé, hogy megteremtse és megfogalmazza a pedagógia és az esztétika különleges szintézisét, a "termeszet es technika" egyensulyat, mint arra egy, a kolozsvari Korunkban megjelent cikk-cimben utal. Az új látásmód művészekre és másokra is generációkon át ösztönzően hatott. Gropius volt, aki 1923-ban felismerte, hogy az akkor 28 éves, jórészt autodidakta művész a kortárs esztétikai és reform elképzelések egyedi és erőteljes szintéziséhez jutott el. Azt is felismerte, hogy ezek az elképzelések pedagógiai alapon nyugszanak, és ez késztette arra, hogy Moholy-Nagyot tanárként alkalmazza a Bauhausban. Gropius sosem bánta meg döntését; ahogy Moholy-Nagy sírjánál mondta: "Nem lehet a Bauhausra és eredményeire gondolni anélkül, hogy ne emlékeznénk vissza Moholy-Nagynak, a nagy kezdeményező szenvedélyes szellemére."
Moholy-Nagy László fotográfiái a Mai Manó Házban.
A Bauhaus centenáriumát március 27-től a fotográfia iránti elméleti és gyakorlati érdeklődést felkeltő, majd a modern fotóművészet fejlődésére egyik legnagyobb hatással bíró képzőművész, teoretikus és tanár, Moholy Nagy László kiállításával ünnepli a Mai Manó Ház. A kiállítás az itthoni legnagyobb, a Magyar Fotográfiai Múzeumban őrzött 87 darabos Moholy-Nagy fotókollekciót mutatja be egyben, amely Budapesten először lesz látható.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Ez is érdekelhet:
