
Erlendur felügyelő visszatér gyermekkora színhelyére, a Keleti Fjordvidékre, és egykori szülőházának romjai között üt tanyát. Feltett szándéka, hogy végére jár a családja életét gyökeresen megváltoztató múltbeli tragédiának: nyolcéves öccse, Beggi eltűnésének. Egy másik régi eltűnési ügy is nagyon foglalkoztatja. 1942-ben egy hóviharban nyoma veszett egy Matthildur nevű fiatalasszonynak. A falusi pletyka hazugságokról, megcsalásról és bosszúról duruzsolt. Amikor Erlendur elkezd a nő eltűnésének végzetes éjszakája felől kérdezősködni, elvesztett testvérével kapcsolatban is új gyanú támad benne.
Vajon sikerül a felügyelőnek megoldania az évtizedekkel ezelőtti eltűnési eseteket? Vagy az erők, amelyek igyekeznek meggátolni a nyomozását, hatalmasabbnak bizonyulnak nála?

Egy fiatal férfit holtan találnak otthonában, átvágták a torkát.
Elínborgnak úrrá kell lennie az áldozattal szembeni erős ellenszenvén, ugyanis fokozatosan feltárul a halott férfi énjének sötét oldala. Oláh Andrea Németh Zsófia pszichológussal és könyvesbloggerrel beszélgetett.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Vajon sikerül a felügyelőnek megoldania az évtizedekkel ezelőtti eltűnési eseteket? Vagy az erők, amelyek igyekeznek meggátolni a nyomozását, hatalmasabbnak bizonyulnak nála?

Egy fiatal férfit holtan találnak otthonában, átvágták a torkát.
Elínborgnak úrrá kell lennie az áldozattal szembeni erős ellenszenvén, ugyanis fokozatosan feltárul a halott férfi énjének sötét oldala. Oláh Andrea Németh Zsófia pszichológussal és könyvesbloggerrel beszélgetett.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
ISBN: 9789633247440
Megjelenés: 2020-04-10
Megjelenés: 2020-04-10
Ez is érdekelhet:
INTERJÚ
Tovább
Elínborgnak úrrá kell lennie az áldozattal szembeni erős ellenszenvén, ugyanis fokozatosan feltárul a halott férfi énjének sötét oldala. Oláh Andrea Németh Zsófia pszichológussal és könyvesbloggerrel beszélgetett.
Arnaldur Indridason: Gyalázat
MINDENNAPI
Tovább
„mintha érezték / volna, hogy nem vagyok / az, aminek látszom” – Pál Sándor Attila: Szarvasének
