Heyman Évát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta és kiadta. Így lett Éva naplója a holokauszt egyik legmegrázóbb dokumentuma. Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul, héberül, néhány évvel ezelőtti, A piros bicikli című magyar kiadása után pedig németül, franciául, spanyolul és baszk nyelven is.
"Pedig, kis Naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében vagy egy padláson vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis Naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!"
A család elhurcolásáról Zsolt Béla Kilenc koffer című könyvében írt, melyet "Az emberi becstelenség krónikája"-ként tart számon a The Observer.
"Pedig, kis Naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében vagy egy padláson vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis Naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!"
A család elhurcolásáról Zsolt Béla Kilenc koffer című könyvében írt, melyet "Az emberi becstelenség krónikája"-ként tart számon a The Observer.
Ez is érdekelhet:
MINDENNAPI
Tovább
Tetoválás és válás – Részlet K. T. Bernadett Béla, Mihály és más pokolfajzatok című regényéből
Tovább
