Paulo Coelho

Brida

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632930497
Megjelenés: 2010-05-25 00:00:00
méret: 195 mm x 115 mm x 30 mm

vásárlás ►

Brida, a fiatal és gyönyörű ír nő az élet értelmét és az univerzum titkait kutatja.
Találkozik egy bölcs férfival, aki megtanítja, hogyan győzze le a félelmeit, és egy érett nővel, aki megmutatja neki, hogyan táncoljon a világ rejtett dallamára. Mindketten meglátják a Bridában rejtőző különleges képességeket, de hagyják, hogy egyedül induljon felfedezőútjára. Brida igyekszik megismerni a sorsát, keresve a kényes egyensúlyt szerelmi kapcsolata és új, egyre inkább átlényegülő önmaga között.
A Brida gyönyörű és misztikus történet szerelemről és bátorságról, ami felfedi az Erósz spirituális és a spiritualitás erotikus oldalát is.

Rövid idézet a regényből:

„Hogy ismerem föl a Másik Felemet?
Brida úgy érezte, ez a legfontosabb kérdés, amit valaha is föltett.
– Kockáztatva – felelte végül Wicca. – Vállalva a vereség, a csalódás, a kiábrándulás kockázatát, és soha fel nem adva a Szerelem keresését. Aki nem adja fel, az győz.”

Két hosszabb idézet a regényből:

„Minden éjjel egy lourdes-i kávéházban ültünk. Én, a szent Római Út zarándoka, akinek sok napig kellett gyalogolnia, hogy megtalálja az Adottságát, és ő, Brida O’Fern, aki ennek az útnak egy részét tette meg.
Az egyik ilyen éjjelen elhatároztam, hogy megkérdezem, mekkora hatással volt rá egy bizonyos apátság azon a csillagtúrán, amelyet a Beavatottak járnak végig a Pireneusokban.
– Soha nem jártam ott – felelte.
Meglepődtem. Hiszen neki már volt egy Adottsága.
– Minden út Rómába vezet – mondta Brida, aki ezzel a régi szólással azt akarta kifejezni, hogy az Adottságokat bárhol életre lehet kelteni. – Én Írországban jártam végig a magam Római Útját.
A következő találkozásaink során elmesélte keresésének történetét. Amikor befejezte, megkérdeztem, hogy egyszer majd leírhatom-e mindazt, amit most hallottam.
Azonnal beleegyezett. De aztán akárhányszor találkoztunk, újabb és újabb aggályai támadtak. Megkért, hogy változtassam meg a szereplők nevét, kíváncsi volt rá, hogy milyen emberek fogják olvasni, és miként fogadják majd.
– Nem tudhatom – feleltem. – De azt hiszem, hogy valójában nem is emiatt aggódsz annyira.
– Igazad van – mondta. – Azért, mert azt hiszem, hogy ez egy nagyon különleges élmény. Nem tudom, hogy másoknak is szolgálhat-e bármiféle tanulságul.

Ezt a kockázatot most együtt vállaljuk, Brida. A Hagyomány egyik anonim szövege szerint az embernek kétféle attitűdje lehet az életben: az Építés vagy az Ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak, és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ér az építés.
Ezzel szemben vannak az ültetők. ők folyton küzdenek a viharokkal, az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől, azt is lehetővé teszi, hogy az élet egy nagy kaland legyen számára.
A kertészek fölismerik egymást – mert tudják, hogy minden egyes növény történetében benne van az egész Föld fejlődése.”

Paulo Coelho


„– Mágiát szeretnék tanulni – mondta a lány.
A Mágus ránézett. Kopott farmer, póló és az a kihívó arckifejezés, amit a félénk emberek mindig olyankor öltenek magukra, amikor nem kellene. „Kétszer annyi idős lehetek, mint ő” – gondolta. Mégis tudta, hogy a Másik Fele áll vele szemben.
– A nevem Brida – folytatta a lány. – Elnézést, hogy nem mutatkoztam be. Régóta várok erre a pillanatra, és jobban izgulok, mint gondoltam.
– És miért akarsz mágiát tanulni? – tudakolta.
– Hogy választ találjak életem bizonyos kérdéseire. Hogy megismerjem az okkult erőket. És hogy esetleg elutazzak a múltba és a jövőbe.
Nem ez volt az első alkalom, hogy valaki eljött az erdőbe, és erre kérte. Volt idő, amikor nagyon híres Mester volt, akit tisztelt a Hagyomány. Különböző tanítványokat fogadott, és hitt benne, hogy a világ változik attól, ha ő megváltoztatja a körülötte lévőket. De elkövetett egy hibát. Márpedig a Hagyomány Mesterei nem követhetnek el hibákat.
– Nem gondolod, hogy kissé fiatal vagy?
– Huszonegy éves vagyok – mondta Brida. – Ha most akarnék elkezdeni balettozni, túl öregnek tartanának.
A Mágus intett neki, hogy kövesse. Elindultak hát az erdőben, némán. „Szép lány – gondolta a Mágus, miközben a fák árnyékai villódzva váltakoztak a sárga fénnyel, mert a nap már közel járt a horizonthoz. – De hát kétszer annyi idős vagyok, mint ő.” Ez azt jelentette, hogy valószínűleg szenvedni fog.
Bridát zavarta a mellette lépkedő férfi hallgatása: az utolsó mondatát még válaszra sem méltatta. Az erdő nedves talaját száraz falevelek borították. A lány azt is megfigyelte, hogy milyen gyorsan változnak az árnyékok: nemsokára leszáll éj. Mindjárt besötétedik, és nincs náluk semmiféle lámpa.
„Meg kell bíznom benne – bátorította önmagát. – Ha elhiszem, hogy mágiára taníthat, azt is el kell hinnem, hogy végig tud vezetni egy erdőn.”
Folytatták a gyaloglást. Úgy tűnt, mintha a férfi céltalanul bolyongana, folyton irányt váltva, akkor is, amikor semmilyen akadály nem áll az útjába. Többször megtörtént, hogy egy helyben köröztek, háromszor-négyszer is megfordultak ugyanott.
„Ki tudja, talán csak próbára akar tenni.” Elhatározta, hogy belemegy a játékba, és próbált úgy tenni, mintha mindaz, ami történik – beleértve a körözéseket is –, tökéletesen normális lenne.
Messziről jött, és nagyon régóta várta ezt a találkozást. Dublin csaknem 150 kilométerre volt innen, és az ebbe a faluba induló buszok nagyon kényelmetlenek voltak, és teljesen képtelen időpontokban közlekedtek. Korán föl kellett kelnie, hogy utána három órát utazzon, kérdezősködjön a faluban, és magyarázkodjon, hogy mit akar ettől a furcsa férfitól. Végül megmutatták neki az erdőnek azt a részét, ahol napközben szokott tartózkodni – de előbb még figyelmeztették, hogy egyszer már megpróbálta elcsábítani az egyik helybéli lányt.
„Érdekes férfi” – gondolta magában. Az út emelkedni kezdett, és Brida szorított azért, hogy a nap még egy kicsit az égen maradjon. Félt, hogy elcsúszik a nedves faleveleken.
– Miért éppen mágiát akarsz tanulni?
Brida örült, amiért megtört a csend. Megismételte az előbbi válaszát.
A Mágus azonban nem volt elégedett vele.
– Talán azért akarsz mágiát tanulni, mert az olyan titokzatos és okkult. Mert olyan válaszokat ad, amilyeneket az emberek többsége egész életében nem talál meg. De mindenekelőtt azért, mert a romantikus múltat idézi fel.
Brida nem szólt egy szót sem. Nem tudta, hogy mit mondjon. Azt kívánta, bárcsak újra hallgatásba burkolózna a Mágus, mert félt, hogy olyasmit talál válaszolni, ami nem nyeri el a tetszését.”

Coelho a regényről:

„Eme harmadik regényemben, amit közvetlenül Az alkimista után írtam, egy fiatal nő történetét mesélem el, aki fejest ugrik a boszorkányságba és beleveti magát a különböző mágikus hagyományok megtapasztalásába.
A könyvben olyan témákat dolgozok fel, amelyek régóta foglalkoztatnak, így a Nagy Anya, a pogány vallások és a szerelem különböző felfogásainak kérdéseit.
Amikor ezt a könyvet írtam, sok elképzelés, mint például Isten női arca a legtöbb ember számára idegennek és furcsának hatott.
Ettől függetlenül észrevettem, hogy az idő múlásával az emberek egyre nyitottabbá válnak a világ megismerésére, és egyre kevésbé befolyásolják őket a társadalom rögzült szabályai.
»A legnemesebb dolog, amit egy emberi lény megtapasztalhat, az a Misztérium elfogadása.«
Érzésem szerint, a világ egyre inkább elfogadja a Misztérium létezését.
Kedves olvasóim, íme egy fiatal nő története!”

Paulo Coelho

A szerzőről:

Paulo Coelho napjaink egyik legkedveltebb írója. Könyvei több mint 160 országban 69 nyelven jelentek meg, és több mint 100 millió példányban keltek el. 2002 óta a Brazil Irodalmi Akadémia tagja. Számos rangos nemzetközi elismerésben részesült: a Világgazdasági Fórum Kristály-díjával és a Francia Nemzeti Becsületrend Lovagi címével is kitüntették. A legtöbb nyelvre lefordított könyv szerzőjeként bekerült a Guinness-világrekorderek közé.