Az út

Kiadó: Magvető Kiadó
ISBN: 9789631426755
Megjelenés: 2010-02-01 00:00:00
méret: 125 mm x 197 mm x 20 mm

A Magvető Kiadó a Nem vénnek való vidék (2008) és a Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen (2009) után 2010 februárjában kiadta McCarthy Az út című regényét, amelyet ezúttal Totth Benedek fordított. A könyv alapján készült film várhatóan ez év tavaszán kerül a hazai mozikba.A regényről: "Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg." Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják... Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére. Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díjat.A regény az angol Times által összeállított "az elmúlt évtized 100 legjobb könyve" listáján az első helyet érdemelte ki. Részlet a regényből: "Mikor kitisztult az idő lementek a kocsihoz lehúzták róla a ponyvát és kivették a pokrócokat meg a többi holmit amire éjszaka szükségük volt. Aztán felmentek a dombra és letáboroztak a sziklaperem alatt a száraz földön a férfi átkarolta a fiút és megpróbálta felmelegíteni. Pokrócokba csavarva figyelték ahogy a megnevezhetetlen sötétség beburkolja őket. Az elmosódott körvonalú szürke város az éjszaka leszálltával eltűnt mint egy jelenés a férfi meggyújtotta a kis lámpát és úgy állította be hogy a lángot megóvja a széltől. Aztán kisétáltak az útra és a férfi kézen fogta a fiút és felmentek a dombtetőre ahová az út felkapaszkodott és ahonnan messzire el lehetett látni dél felé az egyre sötétedő vidéken és csak álltak a szélben és pokrócaikba csavarva fürkészték a síkot látszik-e valahol tűz vagy lámpafény. Nem láttak semmit. A lámpa amit a sziklaperem alatt hagytak a domboldalon aprócska fénypontnak látszott aztán kis idő múlva visszamentek. Minden túl nedves volt hogy tüzet rakjanak. Hidegen ették meg szegényes vacsorájukat és a lámpát maguk közé téve a vackukra kuporodtak. A férfi odavitte a fiú könyvét de a gyerek túl fáradt volt hogy olvasson neki. Égve hagyjuk a lámpát amíg elalszom? kérdezte. Igen. Égve hagyjuk. Soká tudott elaludni. Egy idő múlva az oldalára fordult és a férfire nézett. A lámpa gyenge fénye megvilágította a fiú arcán lecsorgó esőcseppek húzta fekete csíkokat és úgy nézett ki mint valami ókori színész. Kérdezhetek valamit? szólalt meg a fiú. Igen. Kérdezhetsz. Meghalunk? Valamikor. Nem most. És továbbmegyünk délnek. Igen. Ahol meleg van. Igen. Jól van. Micsoda? Semmi. Csak jól van. Aludj. Jó. Eloltom a lámpát. Nem baj? Nem. Jól van. Aztán később a sötétben: Kérdezhetek valamit? Igen. Kérdezhetsz. Mit csinálnál ha meghalnék? Ha meghalnál én is meg akarnék halni. Hogy velem lehess? Igen. Hogy veled lehessek. Jó. Feküdt és a fákról csöpögő vízcseppeket hallgatta. Csak a hideg és a csend sziklaszilárd. A hajdan volt világ hamvait hordja ide-oda az ürességben a zord és változékony szél. Felkapja a hamut és széjjelszórja aztán újra felkapja és viszi tovább. Minden leválik támaszáról. S magában áll a hamuval telt levegőben. A remegő és rövid lélegzet tartja csak. Legalább a szívem kőből volna. Hajnal előtt ébredt és nézte ahogy a szürke nap megvirrad. Lassan és a fényét félig áteresztve. Felkelt míg a fiú aludt és cipőt húzott és a pokrócba csavarva elindult a fák között. Leereszkedett egy hasadékkarba és lekuporodva köhögni kezdett és sokáig köhögött. Aztán letérdelt a hamuba. Arcát a sápadt ég felé emelte. Ott vagy? suttogta. Megláthatlak végre? Van nyakad amit megragadhatok hogy megfojtsalak? Van szíved? Van lelked hogy örök kárhozatra juss? Isten – suttogta. Isten." A szerzőről: Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933-ban. Tíz regényt írt (emellett számos forgatókönyvön dolgozott), melyek közül a legutolsó, Az út (The Road) hazájában 2007-ben jelent meg. A könyvből John Hillcoat rendezett filmet, amit 2009 végén mutattak be Amerikában. 2008-ban a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek készítettek filmadaptációt, amit 4 Oscar-díjjal jutalmaztak. A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyvdíjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó szerzőt a Véres délkörök (Blood Meridian, 1985) megjelenése óta a kritikusok a világ egyik legfontosabb írójaként tartják számon. Harold Bloom, a neves irodalmár egyenesen a négy legjobb élő amerikai író közé sorolja őt Don DeLillo, Philip Roth és Thomas Pynchon társaságában. Elemi erejű mondatai – ahogyan egyik méltatója nevezte: ezek a „vesszőtlen konvojok” – oly híven közvetítik lidérces történeteit, akár valami visszavonhatatlan próféciát. A Magvető Kiadónál megjelent művei: Nem vénnek való vidék (2008), Véres délkörök avagy vörös alkony a nyugati égen (2009), Az út (2010) „Nem tudom tisztelni azokat a szerzőket, akik nem az élet legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak." – Cormac McCarthy 85.A Nem vénnek való vidék című regényének filmfeldolgozásával vált világhírűvé, pedig ez már a kilencedik könyve volt, és tulajdonképpen az amerikai irodalom berkein belül ünnepelt szerző volt. ő teremtette meg a modern westernt, melynek hősiességről és férfiasságról szóló mítoszaival egyúttal le is számolt.