A pokoli könyvtár
Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632932590
Megjelenés: 2018-08-29 08:00:00
méret: 125 mm x 28 mm x 200 mm
Keservesen szórakoztató utazás a huszadik század diktátorirodalmába, melyből kiderül, hogy a könyvek néha ártani is tudnak az emberiségnek.
A diktátorok már a Római Birodalom idején is írogattak, a huszadik században azonban soha nem látott mennyiségben és példányszámban robbant ki belőlük az üres szóáradat a (néha szó szerint) rabul ejtett közönségre. A műfaj titánjai - többek között Hitler, Sztálin, Mussolini, Homeini és Mao - elméleti munkákat, eszmei kiáltványokat, verseket, emlékiratokat, sőt, esetenként romantikus regényeket írtak, megalkotva ezzel a diktátorirodalom agyzsibbasztó hagyományát.
Hogyan vált az irodalomtermelés a rezsimek működtetésének fontos részévé? Mit árulnak el ezen alkotások a diktátorok lelkivilágáról? És hogyan okozhat az írás és az olvasás maradandó károkat?
Ha van könyvtár a pokolban, annak tömött polcai az elmúlt évszázad leghírhedtebb alakjainak műveitől roskadoznak. A szerzők több millió ember halálát okozták szavaikkal, saját gondolataik fontosságába vetett hitük mégsem ingott meg egy pillanatra sem. Talán nem csoda, hogy - mint azt Kalder bemutatja - több diktátor is íróként kezdte pályafutását.
Vannak könyvek, melyek nem olvasóknak valók, és többet ártanak, mint használnak. Ismerd meg ezek szerzőit, a diktátorirodalom neves képviselőit.
Mindenkinek megvan a saját zsánere, irodalmi irányzata, amit szívesen olvas. Néha azonban kilépünk a komfortzónánkból és elkalandozunk más tájakra. Na, de ki az az elvetemült, aki a diktátorirodalmat választja ilyenkor? őszintén? Senki! Hacsak nem munkához vagy tanulmányokhoz van rá szükség.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
„Sztálin kedvenc könyve Az apagyilkos lett.” – Részlet A pokoli könyvár című kötetből.
Köztudott, hogy Sztálin papnak készült, szeminarista volt, azt azonban kevesebben tudják, hogy költőként kezdte pályafutását. Egyik költeménye olyannyira népszerű volt, hogy beválogatták egy népszerű iskolai olvasókönyvbe. Daniel Kalder könyvében a diktátorok írásait és könyvtárát dolgozta fel, melyekből meglepő következtetéseket vonhatunk le magukról a szerzőkről is. Alább a könyv Sztálinról szóló fejezetéből olvashattok egy részletet.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Úgy tűnik hogy, amikor nem a történelem ívének meghajlításán fáradoznak, a diktátorok kivétel nélkül tendenciózusan és szorgalmasan írnak. És kivétel nélkül szörnyűek benne.
A semleges szöveg felfoghatatlan, torzszülött, amit a szellemi gyávaság és szolgalelkűség hozott a világra, hogy bűnös üzeneteket leplezzen: az emlékezet nem semleges, a jövőre irányuló tervek, vágyak nem semlegesek, a tudás nem semleges, az igazság nem semleges. Erre a nem létező semleges szövegre hívja fel Kalder társadalomtudományi, ismeretterjesztő munkája a figyelmet.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
A diktátorok már a Római Birodalom idején is írogattak, a huszadik században azonban soha nem látott mennyiségben és példányszámban robbant ki belőlük az üres szóáradat a (néha szó szerint) rabul ejtett közönségre. A műfaj titánjai - többek között Hitler, Sztálin, Mussolini, Homeini és Mao - elméleti munkákat, eszmei kiáltványokat, verseket, emlékiratokat, sőt, esetenként romantikus regényeket írtak, megalkotva ezzel a diktátorirodalom agyzsibbasztó hagyományát.
Hogyan vált az irodalomtermelés a rezsimek működtetésének fontos részévé? Mit árulnak el ezen alkotások a diktátorok lelkivilágáról? És hogyan okozhat az írás és az olvasás maradandó károkat?
Ha van könyvtár a pokolban, annak tömött polcai az elmúlt évszázad leghírhedtebb alakjainak műveitől roskadoznak. A szerzők több millió ember halálát okozták szavaikkal, saját gondolataik fontosságába vetett hitük mégsem ingott meg egy pillanatra sem. Talán nem csoda, hogy - mint azt Kalder bemutatja - több diktátor is íróként kezdte pályafutását.
Vannak könyvek, melyek nem olvasóknak valók, és többet ártanak, mint használnak. Ismerd meg ezek szerzőit, a diktátorirodalom neves képviselőit.
Mindenkinek megvan a saját zsánere, irodalmi irányzata, amit szívesen olvas. Néha azonban kilépünk a komfortzónánkból és elkalandozunk más tájakra. Na, de ki az az elvetemült, aki a diktátorirodalmat választja ilyenkor? őszintén? Senki! Hacsak nem munkához vagy tanulmányokhoz van rá szükség.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
„Sztálin kedvenc könyve Az apagyilkos lett.” – Részlet A pokoli könyvár című kötetből.
Köztudott, hogy Sztálin papnak készült, szeminarista volt, azt azonban kevesebben tudják, hogy költőként kezdte pályafutását. Egyik költeménye olyannyira népszerű volt, hogy beválogatták egy népszerű iskolai olvasókönyvbe. Daniel Kalder könyvében a diktátorok írásait és könyvtárát dolgozta fel, melyekből meglepő következtetéseket vonhatunk le magukról a szerzőkről is. Alább a könyv Sztálinról szóló fejezetéből olvashattok egy részletet.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Úgy tűnik hogy, amikor nem a történelem ívének meghajlításán fáradoznak, a diktátorok kivétel nélkül tendenciózusan és szorgalmasan írnak. És kivétel nélkül szörnyűek benne.
A semleges szöveg felfoghatatlan, torzszülött, amit a szellemi gyávaság és szolgalelkűség hozott a világra, hogy bűnös üzeneteket leplezzen: az emlékezet nem semleges, a jövőre irányuló tervek, vágyak nem semlegesek, a tudás nem semleges, az igazság nem semleges. Erre a nem létező semleges szövegre hívja fel Kalder társadalomtudományi, ismeretterjesztő munkája a figyelmet.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Ez is érdekelhet:
MINDENNAPI
Tovább