„Van olyan könyv, amit egyáltalán nem adok kölcsön” – Interjú Szilágyi Zsófiával

Mit olvasol, olvastál mostanában?

Thomas Mann: Lotte Weimarban és Dávidházi Péter: Per passivam resistentiam.

Mikor könyvet vásárolsz, mi a legfontosabb számodra: a témája, a szerzője, a címe vagy a kiadója?

Ha konkrét tervvel megyek, akkor általában egy szerző miatt megyek. Ha csak keresgélek, akkor minden számít: kiadó, cím, téma, szerző, könyvborító...

Számodra mitől lesz jó egy regény, egy történet? Mi az, ami miatt elégedetten teszed vissza könyvespolcodra?

Ennek egy csomó oka lehet, de ami most hirtelen eszembe jut az, amikor egy regény nem felel meg az elvárásoknak. Nem eleget tesz annak, hogy hogy kell valaminek jónak lennie, hanem ő csinálja meg. Nem én mondom meg, hogy mi a jó, hanem ő.

Azokat a könyveket is megtartod, amik nem tetszettek, vagy azoktól megválsz inkább? Szívesen adsz kölcsön könyvet, vagy nagyon félted a kedvenceidet?

Csak azoktól válok meg, amik nagyon rosszak, illetve vannak olyan szerzők, akiket nem szívesen látok a lakásban. Csáth Gézát például kiraktam.

Fel szoktam írni egy füzetbe, amit kölcsönadok. Van, hogy szívesen adok kölcsön, van, hogy utálom odaadni, de ez az illem. És van olyan könyv, amit egyáltalán nem adok kölcsön. Senkinek. Soha. Ezek általában azok a példányok, melyeket magam is loptam. Nem vittem vissza őket a könyvtárba, mondjuk, inkább kifizettem.

Szilágyi Zsófia az Egy nap forgatásán. / Fotó: Skublics Gergely

Jártál olyan könyvtárban vagy könyvesboltban, aminek az atmoszférája annyira magával ragadt, hogy elhatároztad, egyszer forgatni fogsz benne?

Biztos, hogy van akit annyira inspirál egy helyszín, hogy az lesz a kiindulópontja egy filmtervnek. Én olyasmire szoktam inkább csak gondolni, hogy ha valaha kellene egy könyvtárban forgatni, akkor ez esetleg jó lehetne. Ha nem felejteném el. De általában elefeljtem.

Gyerekkorod legkedvesebb könyvei közül megemlítenél párat?

Micimackó, Hetvenhét magyar népmese, Anne otthonra talál.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor rákaptál az olvasásra?

Az Anne Shirley-sorozat volt ez a pillanat. Vártam, hogy hazaérjek az iskolából, és lemehessek végre a kertbe olvasni. Az volt az első olyan élményem, hogy az életnél jóval érdekesebb egy könyv.

Mi volt számodra az utóbbi tíz év legfontosabb magyar regénye?

Párhuzamos történeteket mondanám, de az nincs benne a tíz évben. A legutóbbi nagy regény élményem a Mágneshegy volt.

Mostanában erős trend Hollywoodban, hogy regények alapján készülnek filmek. Veled előfordult, hogy olvastál valamit, és úgy érezted, hogy ezt mindenképp meg kellene csinálni filmen?

Nem. Inkább azt tűnt fel mostanában többször is, hogy az irodalom filmszerű. Mintha egy jelenet leírást olvasnál, ami kamera beállításokkal dolgozik.

Werkfotó az Egy nap című film forgatásáról. / Fotó: Skublics Gergely

Bármilyen könyvből lehet jó adaptációt készíteni? Mi a kedvenc regényadaptációd, és melyik az, ami szerinted nem sikerült, és miért?

Különösen jó Fassbinder Effi Briestje. Különösen nem jó Joe Wright Büszkeség és balítélete. Utóbbi az igazi kosztümös film prototípusa: csak a kosztümök jelezik a másik kort. Minden egyéb (karakterek, motivációk, gondolkodás és beszédmódok, eszme- és hatalmi rendszerek, lehetőségek... stb.) azt sugallja, hogy minden kor ugyanolyan, mint miénk, csak más ruhát hordtak az emberek. Amikor a jelen gyarmatosítja a múltat, és el sem tudja képzelni, hogy volt valaha tőle radikálisan különböző.

Ha megihatnál egy kávét vagy egy teát a világirodalomból bárkivel, legyen az élő vagy holt, akkor kivel ülnél le legszívesebben beszélgetni?

Jane Austennel, ha már itt tartunk. És megkérném, hogy Virginia Woolf is jöjjön el az öt órai teára, amit Austennél rendezünk. Biztos őt is érdekelné.

Már tudod, hogy mit fogsz kézbe venni, amikor bejezed azt a könyvet, amit most épp olvasol?

Vannak terveim, például Knausgård Játéka, de hogy tényleg abba fogok-e majd bele, nem tudom.

Hományi Péter

Borítófotó: Vizkelety Márton