„Törőcsik Mari hangja számomra maga a csoda” – Interjú Érdi Tamással

Szüleid gyerekkorodtól kezdve olvastak neked, ám időközben világhírű zongoraművész lettél. A rengeteg gyakorlás mellett tudsz a könyvekre is időt szakítani? Hogyan szoktál olvasni?

Nagyon rossz evő voltam, s Édesapám rájött, ha olvas nekem mesét vagy történeteket akkor addig eszem, amíg olvas. Így kezdődött, és a mai napig tart ez a szeánsz. Amikor tökéletesen belefáradtam a gyakorlásba, akkor jön a megváltó hívószó, „– Gyere, Tamás, olvassunk!”  Ez régebben a vacsora idején hangzott el, és én boldogan hallgattam a szebbnél szebb történeteket. Több mint száz, ha nem több könyv magnókazettája sorakozik a szobám falán, ugyanis a felolvasásokat magnókazettára rögzítjük. Így, ha kedvem van, s főleg, ha időm engedi, egyet-kettőt vissza is hallgathatok.

Hogy képzeljük el ezeket a felolvasásokat?

Édesapám ül az étkezőasztal egyik sarkánál, én meg szemben vele: eszem, s ő időnként a szereplők megszólalásának megfelelően elváltoztatja a hangját, s amolyan rádiójátékszerűen tolmácsolja a történeteket. Roppant érdekes és szórakoztató, néha elfelejti, mikor melyik hangszínt használta, ilyenkor figyelmeztetem, és jót nevetünk. Én nagyon élvezem, de mint mondja Ő is, mert kinek adatik meg, hogy életének nagy regényeit, mint például a Háború és a békét, vagy a József és testvéreit újraolvashassa idősebb korában!

Most épp mit olvastok?

Most Hemingway Búcsú a fegyverektől című könyve van soron, ez a harmadik Hemingway könyv, mert az Akiért a harang szólt és az Öreg halász és a tengert már olvastuk régebben. Mivel nagyon szeretem Hemingway-t, most ezt is elővettük, úgyhogy már nagyon várom. Sokszor eszembe jut – amikor meghal valaki, aki kedves volt nekem –, az a John Donne idézet, ami az Akiért a harang szól előszavában olvasható:

„Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát ne kérdezd, hogy kiért szól a harang, érted szól.”

S én ezt tényleg így érzem.

Szoktál zsánerirodalmat, szórakoztató regényeket is olvasni?

Attól függ mire gondolsz, mert ez sokféleképpen érthető. Az irodalomtörténészek közül sokan csak a szépirodalmat tekintik magas művészetnek, a többit: a krimit, ponyvát, thrillert, horrort szemét kategóriába sorolják. Mi nem voltunk ennyire szigorúak. Édesapám olvasta nekem például Rejtő Jenőtől A tizennégy karátos autót és a Piszkos Fred, a kapitányt. Jókat nevettünk, jól szórakoztunk, s én valahogy ezt sem érzem ponyvának, hanem szórakoztató irodalomnak, néha ez is kell.

Mi alapján választasz olvasnivalót? Közös döntés ez édesapáddal, vagy a te döntésed, hogy mi kerül le a polcról?

Sajnos nekem nagyon be kell osztanom az időmet, meg kell válogatnom egy napba mi fér bele, mivel sok mindent szeretnék csinálni. És sajnos a nap csak huszonnégy órából áll. Édesapám – irodalom szakos tanári diplomával – bemutat nekem mindent a könyveken keresztül a világból. Emlékszem Karl May és Fekete István könyveivel kezdtük, Cooperrel folytattuk, és végigolvastuk a világ- és a magyar irodalmat, Graves és Sienkiewicz, valamint Spiró könyveivel megismertem az ókort, aztán jött a középkor Walter Scott Ivanhoe-ja után Mándy Iván Robin Hoodja, és a francia királyokról szóló történetek, majd Jókai, Mikszáth, Móricz, Fejes Endre, de Reymond Parasztokja mellett Lengyelország ugyanúgy ismerősöm, mint Tolsztoj, Paszternak és Solohov Oroszországa. Most nemrég fejeztük be Kertész Ákos Makráját és Spiró György Tavaszi tárlat című könyvét 1956-ról, de sorolhatnám a könyveket végeérhetetlenül napjainkig.

Ha önállóan szeretnél olvasni, miképp tudod megoldani? Rendelkezésre állnak magyar nyelvű Braille könyvek?

Igen, vannak, nem is a drágaság a legnagyobb probléma, hisz van Vakok könyvtára, de egyszer kihoztuk a Háború és békét és az autó hátsó ülése tele lett vele. Igaz Édesapám is 30 kazettát elhasznált, amikor felolvasta, de megérte, mert nagyon szeretem. Ha lenne időm – ami nincs –, akkor hallgathatnék CD-n hangoskönyveket, van beszélő számítógépem is, amire lekérhetnék könyveket.  De erre szerencsére nincs szükségem. Néha, esténként szoktam olvasni feleségemnek, Rékának Ady verseket, amíg ő a fényképein dolgozik, mert például az ő versei megvannak öt kötetben Braille-ben.

Mi az, ami a leginkább meg tud ragadni egy könyvben? Van olyan olvasmányod, amelyhez időről időre visszatérsz?

Ha ezt most felsorolnám, nem igen lenne több kérdésre időd. Most Örkény egyperceseit kedvelem, amiket legutóbb nagy buzgalommal visszahallgattam.

Kedveled a verseket? Van kedvenc költőd?

Nagyon szeretem a verseket, hisz a zene is vers, Weöres Sándor versein nőttem fel. Édesanyám Cimbora műsorait zömmel meghallgattam, így könnyű volt Sebő Ferenc dalain keresztül vers szeretővé válni! Aztán jött a legnagyobb kedvenc, József Attila, koncerteztem bátyám feleségével, Korhecz Imolával, Semmi ágán címmel. Édesanyám állított össze nekünk egy Bartók- József Attila műsort, igen nagy siker volt, sok iskolában voltunk, megjártuk Szerbiát, Norvégiát, és hatalmas sikerünk volt a Müpában. Betéve tudom az összes verset, amit Imola mondott. Nagy élmény volt a versek között Bartókot játszani.

Érdi Tamás / Fotó: Érdi-Harmos Réka

Számos zenetörténeti könyv jelenik meg, vannak köztük olvasmányosabbak és szakmaibbak. Mely könyveket ajánlanád zeneszerető olvasóinknak?

Hát, a fiatalabb zenekedvelők bizonyára szívesen olvasnának Bach életéről, Láng György: A Tamás templom karnagya vagy Gál György Sándor Erkelről írt könyve kedves volt nekem, később a lengyel Kasimir Wiencki Chopin élete varázsolt el. Aztán a mai napig csodálom Alan Walker világhírű Liszt monográfiáját, mert bámulatos, hogy valaki ilyen csodálatos, többkötetes művet hozott létre, tényleg el vagyok a könyvtől ragadtatva. Személyesen is találkoztam vele, amikor Torontóban tanultam. Minden Liszt rajongónak szívből ajánlom. Sok érdekességet talál benne, és több hamis információ cáfolatán is elcsodálkozhat. Szeretem és szívből ajánlom mentorom, Vásáry Tamás könyvét, élete varázslatos titkokkal van teli, érdemes kézbe venni! Ezt Rékával olvassuk, ő általában zenei könyveket olvas fel nekem, mert amikor tanulok egy darabot, nagyon fontos, hogy a mű keletkezésébe is belelássak.

S bár nem kérdezted, de ha olvasmányélményekről van szó, akkor feltétlenül meg kell említenem, hogy rajongok a történelemért. Anyám és a bátyám, Zsolt, mindketten történész diplomával rendelkeznek, s nagy a gyanúm, ha olyan korán bele nem szerettem volna a zongorába, akkor talán én is ezt a pályát választom.

Így aztán Anya már iskolás koromban Homérosz eposzait és az Iliászt olvasta, tudok is belőle fejezeteket, később pedig Mátyás király és a Habsburgok kora lett a kedvencem. Az osztrák Brigitte Hamann könyveit imádom, mind a hármat, érdekes és elgondolkoztató, különösen a sorrend. Sisi, Rudolf és Hitler.

Zsolt pedig kastélykönyveivel varázsol el, már nyolc könyve jelent meg Mesélő kastélyok címmel, s ezeket rendszeresen felolvassa nekem, most karácsonyra az egyik legérdekesebbet kaptam, Dámák a Kastélyban címmel, ami most jelent meg, és itt is találkoztam Sisi történetekkel.

A memoárban szó esik egy hangoskönyvről, melyen Törőcsik Mari olvassa fel Petőfi János Vitézét. Mesélnél erről?

A legelső irodalmi élményem ez volt, így aztán nem csoda, hogy Mari hangja számomra maga a csoda. Később kiderült, hogy Ő meg az én zongorajátékomat kedveli, kaptam Tőle egy üzenetet, hogy „Bocsássak meg!” Anya, aki az üzenetet tolmácsolta kezdetben nem értette, mit ért Mari a bocsánatkérés alatt, de aztán Mari folytatta, hogy ő eddig is tudta, hogy én jól zongorázom, de hogy ilyen jól, azt nem, s ezért kellett megbocsátanom.

Szóval a szó szoros értelemben megszerettük egymást, nemcsak közös születésnapokat tartottunk – mert kiderült, hogy egy napon születtünk, mindketten nyilasok vagyunk –, hanem közös előadóestünk is volt, Mari Pilinszky verseket mondott, én pedig Chopint zongoráztam.

Karácsonykor kérésére meglátogattam, felejthetetlen találkozás volt Velemben, átadtam a könyvet, amit Édesanyám írt rólam. Nagyon örülök, hogy meglátogattuk, sosem fogom elfelejteni, ahogy megölelt!

Van más kedvenc színészed, akinek a hangoskönyveit gondolkodás nélkül megveszed, nem számít, mit olvasnak?

Igen, Fesztbaum Béla és Mácsai Pál Mindkettő remek színész, bárhol szólalnak meg, felismerem a hangjukat, Fesztbaum Béla Seress Rezső estjével varázsolt el, Mácsai Pál pedig Örkény műsorával: Azt meséld el Pista! Ők most a kedvenceim.

Érdi Tamás / Fotó: Érdi-Harmos Réka

Ha már szóba került a gyerekkorod, János Vitéz mellett még milyen karaktereket, hősöket szerettél különösen. Van még olyan könyv, amire a mai napig emlékszel?

Talán Tom Sawyer-t meg a Vörösingesek említeném a Pál utcai fiúkból. Mark Twain és Molnár Ferenc nagy kedvencem volt kamaszkoromban. Hosszú részleteket tudok ezekből is, mert annyiszor meghallgattam hogy sok minden bennem ragadt.

Ha megihatnál egy kávét a világirodalomból bárkivel, legyen az élő vagy holt, akkor kivel ülnél le legszívesebben beszélgetni?

Kedvenc városom Balatonfüred, ahol most már négy éve minden nyarat töltünk, mert van egy Klassz a pARTon! elnevezésű fesztiválom, s az egyik legfontosabb helyszín Füred. Itt található a Jókai villa, amit már nagyon jól ismerek. Rékával számtalanszor sétálunk a Tagore sétányon, és szívesen tennék egy sétát Jókaival is a Balaton parton, mert tudom, hogy a regények folytatását mindig itt találta ki. Lennének hozzá kérdéseim…

Már tudod, hogy mi lesz a következő könyv, amit olvasni fogtok?

Igen, Romain Rolland híres regénye, egy szép szerelmi történet, a Pierre és Luce, ami most kifejezetten az én kívánságom.

Hományi Péter

Érdi Tamás koncertjeiről a zongoraművész weboldalán tájékozódhattok.