„...nem szoktam meggondolni magam” – Rachel Kushner könyvei

Cormac McCarthy hatott rá, a Karamazov testvéreken sírt. A Man Booker-díjra jelölt A Mars Klub című regény szerzője, Rachel Kushner a Guardiannek mesélt meghatározó könyvélményeiről.

Kushnerre saját bevallása szerint a legnagyobb hatással Cormac McCarthy Véres délkörök című regénye volt, amit fiatalon olvasott. De megemlíti Anne Carson Decreation című kötetét, mely mély benyomást tett rá, illetve Proust regényfolyamát is, ami – bár ő maga nem úgy ír, mint Proust – megváltoztatta azt, amit az írásról gondol. Stílusára leginkább Joan Didion, Denis Johnson és Don DeLillo hatottak.
Leginkább alulértékelt könyvnek Marguerute Duras Practicalities című művét tartja, és különösebben nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla.
Arra kérdésre, hogy volt-e olyan könyv, melynek hatására meggondolta-e magát, határozottan azt válaszolta, hogy „nem szoktam meggondolni magam”, ugyanakkor megemlíti Karen E. Fields és Barbara J. Fields könyvét a Racecraftot, melyből sokat tanult. A szociológus és történész szerzőpáros művükben kifejtik, hogy a rasszizmus a verseny illúzióját kelti, és ez a jelenség szorosan összekapcsolódik az egyenlőtlenség más formáival is. Úgy vélik a rasszizmus utáni korszak azért nem köszöntött be, mert nem sikerült létrehozni egy legitim nyelvet, melyen az egyenlőtlenségekről beszélni lehetne.
Kushner utoljára Dosztojevszkij egyik főműve, a Karamazov testvérek olvasása közben sírt, és Thomas Piketty A Tőke a 21. században címe műve volt az, amit nem fejezett be. Hangoskönyvként hallgatta vezetés közben, és túl sok utasítás volt a szövegben, hogy lapozz ide vagy oda a pdf-ben, és bár nagyon élvezte azt a részt, melyben a szerző a pénz 19. századbeli regényekben betöltött szerepéről ír, félbehagyta a hallgatását.
Legutóbb Pessoától A kétségek könyvét adta ajándékba, illetve Allan Warner skót regényíró Morvern Callar címe kötetét.
Fontos gyerekkori könyvélménye Lucile Vaughan Payne The Boy Upstairs an Other Stories címe műve, melynek kamaszokról szóló történetei magával ragadták, ezért újra és újra elolvasta. A könyvtárgyat magát is imádta. A példánya dedikált volt, és mind a mai napig megvan gyerekkori hálószobájának polcán, a szülei otthonában. Fontos volt számára, hogy a szerzője valódi személy volt, ráadásul nő.
Legszívesebben Jean-Luc Nancy God, Justice, Love, Beauty: Four Dialogues címe kötetét olvassa újra. A könyv egy-egy hosszabb beszédből, majd a gyerekek által feltett kérdésekből, és arra született válaszokból áll. Elegáns, okos könyvnek tartja, és mindig örömmel veszi kézbe.