„...nem fegyvert fogott a kezében, hanem egy hordágyat” – Krusovszky Dénes könyvajánlója

Krusovszky Dénes könyvajánlójának leirata:

„Fordításkötetet szeretnék ajánlani, ami most jött ki nemrég a Könyvhétre, hogyha minden igaz.
Orcsik Roland fordításában Semezdin Mehmedinovic bosnyák szerzőnek a Szarajevó blues című kötetét. És azért mondom, hogy kötet és nem kisregény vagy verseskötet vagy esszégyűjtemény, mert ez egy vegyes műfajú könyv, ami nagyon érdekes ilyen szempontból is, de az még érdekesebb talán, vagy ezzel együtt érdekes, hogy a vegyes műfajúság, az annak a következménye, hogy Mehmedinovic, aki 1960-ban született Boszniában, ő részt vett Szarajevó ostromában az ostromlott oldalon, mint szarajevói lakos. És ilyen beteg- illetve sebesültszállítóként dolgozott az ostromlott városban, és hát azt lehet tudni, hogy Szarajevó ostroma, az a modernkori történelem leghosszabb város ostroma. Úgyhogy a háttérben éppen egyesül Európa. A kontinens történelmének egyik szégyenfoltja tulajdonképpen, hogy itt másfél éven vagy két éven keresztül, de lehet, hogy még annál is hosszabb ideig tartott, most ez hirtelen nem jut eszembe pontosan. Tehát elképesztően hosszú ideig zajlott ez a város ostrom.Miközben az egész civilizált világ  próbálta ezt valahogy feldolgozni, vagy próbált ellene tenni valamit. De a város lakói, akik az ostromgyűrűben laktak tulajdonképpen magukra voltak hagyva. És magukat kellett megmenteniük.

Mehmedinovic, aki fiatal író, költő volt abban az időben ebben az önmegmentésben tevékenyen részt vett. Ahogy mondtam sebesülthordozóként, tehát a frontvonalban volt csak nem fegyvert fogott a kezében, hanem egy hordágyat. És azért írt ilyen töredékes szövegeket, mert ezeket az ostrom közben írta. Tehát, amikor szünet volt éppen, amikor félre lehetett húzódni, vagy haza tudott menni egy rövid időre, akkor lejegyezte, úgyhogy ez egy nagyon érdekes könyv, mert tényleg vannak benne esszéisztikus részek, vannak benne rövid történetek, versek és naplóbejegyzésre emlékeztető szövegtöredékek, és ebből áll össze az ostromlott városnak nem egy ilyen narratív krónikája, hanem inkább a lelkületébe lehet belelátni ezeken a szövegeken keresztül. Vagy abba, hogy az egyénnel, az énnel mi történik egy ilyen helyzetben. És ez a könyv ráadásul amikor megjelent, akkor ha jól tudom, akkor még tartott az ostrom, és volt Szlovéniában egy könyvkiadó, ami a háborús országoknak az irodalmát adta ki. Merthogy Szlovénia akkor már nem volt háborús ország. És azokban az országokban, ahol a háború miatt szünetelt a könyvkiadás, azoknak az országoknak az irodalmát Szlovénia adta ki. Úgyhogy ez a könyv eredetileg Szlovéniában jelent meg.
Mehmedinovic az ostrom után emigrált, ami szintén egy érdekes dolog, hogy végigcsinálta ezt az elképesztően hosszú ostromot, és utána ment ki az Egyesült Államokba, ahol azóta is él, és angol nyelven nagyon sikeres lett ez a könyve. Amit mondjuk a magyar kiadáson az is mutat, hogy az egyik ajánlója Paul Auster. És magyarul végre megjelent hosszas próbálkozások után. De most sikerült egy ilyen szép kiadásban megjelentetni. Ahogy mondtam Orcsik Roland fordításában. És ami érdekes, hogy a szerzővel is van benne egy interjú, ami a megértését is segíti, vagy a negyedszázaddal ezelőtti történetekre való rátekintésben segíthet.”