Michelle Obama Zadie Smith-t olvas

Az interjúból kiderül, hogy Obama asszony éjjeliszekrényén nem egy, hanem rendszerint több könyv is található. Jelenleg többek közt Zadie Smith-től a Fehér fogak, Tara Westovertől A tanult lány valamint egy dedikált Nelson Mandela kötet, a Conversations With Myself, melybe a dél-afrikai államférfi 2011-ben írt bele pár sort, amikor az Ombama család meglátogatta otthonában.
Mivel az egykori first ladynek nincs túl sok ideje otthon olvasni, ezért legtöbbször utazás, illetve vakáció idején vesz kezébe könyveket. Egy évvel ezelőtt olvasta el Zadie Smith Fehér fogak című regényét, de mostanában újra elővette, mert nagy rajongója a szerzőnek. Nemcsak a stílusa és az általa bemutatott történet miatt, hanem mert olyan komplexen ábrázolja mindazt, ami hatással van ránk: a családokat és szülőket, vallást és politikát. Valamint kifejezetten szereti az írónő humorát. Ennek kapcsán hozzáfűzi: „Szeretem ha egy könyv meg tud nevettetni. Ezt én is erre törekedtem az Így lettemben, mert szerintem egy könyvnek, még akkor is, ha komoly témákat feszeget, szórakoztatónak kell lennie.”
Elmondása szerint felnőttként sose volt túl sok ideje könyveket újraolvasni, akármennyire is szerette volna, hiszen a napjai percről perce be voltak osztva, hiszen folyamatosan próbálta egyensúlyban tartani a karriert és a két kislány nevelését. Hiszen férje sűrűn utazott  Washington D.C.-be vagy Illinoisba, így ha volt ideje, inkább új könyveket olvasott.
De akad néhány könyv, amit többször is elolvasott. Lányaival együtt olvasta újra Toni Morrisontól Salamon-éneket háromszor is, de Steinbecktől az Érik a gyümölcsöt és Yann Marteltől a Pí életét. Ma, hogy a lányai már nagyobbak, ritkábban kerül sor közös olvasásra, de szerette azokat az időket, amikor volt „egy kis Obama családi olvasó klubunk”.
Az elmúlt évtized nagy részében tájékoztató anyagokat olvasott, melyek olyan kérdéseket taglaltak, mint lányok oktatása, a gyermekegészség vagy a katonai családpolitika. Ezeket mind érdekesnek találta, de amikor a maga szórakoztatására olvas, akkor inkább olyan műveket vesz kézbe, melyekkel kicsit elmenekülhet ebből a világból. Persze nem túl távolra. Ugyanis Michelle Obama nem szeret sem a világűrbe vagy egy fantasy világba utazni.
Az egykori fist lady-nek több olyan barátja is van, akik rengeteget olvasnak, és megismertetik a legfrissebb könyvekkel és a legújabb írókkal. És persze férje, Barack Obama is igazi könyvmoly, aki csak úgy falja a könyveket, így sosem fogy ki az ötletekből, hogy mit olvasson legközelebb. Épp férje javaslatára ezért azt fontolgatja, hogy a következő a sorban Tara Westover memoárja, A tanult lány lesz.

Michelle és Barack Obama az elnök kedvenc gyerekkönyveinek egyikéből, Michael Sendak mesekönyvéből, az Ahol a vadak várnakból olvas fel. / Fotó: businessinsider.com

Az interjú végén Obama asszonyt a gyerekkori olvasmányairól kérdezték, mire elmesélte, hogy gyerekként rajongott Astrid Lindgren mesesorozatért, a Harisnyás Pippiért. A karaktert nemcsak azért szerette meg, mert lány volt és hihetetlen testi erővel rendelkezett, hanem mert nem engedte senkinek hogy elnyomja. Független, okos és merész lány volt, aki egyértelműen jó, és mindig helyesen cselekszik.
„Talán néhányan furcsának találják, hogy egy piros hajú, szeplős kislány miképp szolgálhat mintául egy Chicago déli részén élő, fekete lánynak. De amikor fiatal voltam, olyan kevés kiemelkedő karakter volt, aki úgy nézett ki, mint én. A tévében nem volt még Doc McStuffins és nem játszották a Fekete Párducot sem a mozik.” – fűzte hozzá.
Amikor saját lányai cseperedtek fel, szeretett volna olyan történeteket találni, amelyekben a karakterek a lányaihoz hasonlította, de azt is szerette volna, hogy a történetek ne a versenyre összpontosítsanak. Így lett az egyik kedvencünk Ezra Jack Keats meséje a The Snowy Day, mely egy egyszerű történet egy fiú kalandjairól, aki hóangyalokat készít, lecsúszik a hóbuckákon és eltalálja egy hógolyó. „Egyszerű történet, egy fiúról, aki a városban él, és bár fekete, ugyanolyan hétköznapi életet él, mint akármelyik másik vele egyidős gyerek. Nekünk pedig pontosan erre volt szükségünk.”

Forrás: nytimes.com