Knausgård könyvespolca

Az interjúban elmondta, hogy általában barátai, írók, szerkesztők ajánlására olvas, természetesen papírkönyveket. A könyvespolcán a köteteket nem rendszerezi, csak felrakja a polcra, így olykor órákig böngészi azokat egy-egy kiadványt keresve. A krimiket kerüli, az olvasásra váró könyveket pedig az ágya mellett tartja. Ezeket három kategóriába sorolja: amit el akar olvasni, amit el kell olvasnia, és könyvek, amelyekről úgy gondolja, hogy szüksége van rá, hogy elolvassa.

Az első csoportban olyan könyvek sorakoznak, mint John le Carrétól az Éjszakai műszak, Ross Raisintől az A Natural és Olivia Manningtől a The Balkan Trilogy. A másodikban található három kötet az ördög fogalmának történetéről, egy a középkori mágiákról, de olvasásra vár Thomas Mann Doctor Faustusa, valamint rengeteg Oroszországról szóló könyv is. A harmadik oszlopban pedig évek óta ugyanazok a könyvek tornyosulnak: Adorno, Heidegger és görög filozófusok művei.

Arra a kérdésre, hogy mely könyveken nevetett utoljára, bevallotta, hogy ritkán nevet, de kiemelte Louis-Ferdinand Céline Halál hitelbe és Thomas Bernhard Díjaim című könyvét.  „Nem tudom, hogy miért tartom olyan rendkívül viccesnek azt az eszméletlen mizantrópiát, amit ezekben olvastam, talán azért, mert igazuk van. És ha igazuk van, az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy nevetünk rajta. ”

– mondta.

„Ennek a könyvnek köszönhetően jöttem rá” – kezdi mesélni David Eagleman Az agy – A te történeted című könyvéről, amit egy reptéren vett meg, és nem is tudott letenni, egész addig, míg haza nem ért – „hogy minden, amit érzékelünk, egy kis késéssel érkezik az agyba – szóval alapvetően mindannyian a múltban élünk. Minden, amit látunk, már megtörtént. Ugye mindannyian ismerjük az érzést, amikor annyira elbambulunk, hogy nem érzékeljük az idő múlását és gyakorlatilag azt sem tudjuk, kik vagyunk, hol vagyunk – erre is van neurológiai magyarázat. Ebben az állapotban a frontális lebeny aktivitása drasztikusan csökken, majdhogynem leáll. Holott a frontális lebeny feladata az absztrakt gondolkodás, a tervezés, illetve az öntudat fenntartása. Más szóval minden, ami emberré tesz minket. Amikor így elbambulsz, egy pillanatra elveszted magad, elmerülsz a puszta létezés állapotában, mint egy állat: ilyenkor a világhoz tartozol, nem önmagadhoz.”

A klasszikusok közül Turgenyev egy novelláskötetét említi, ami angolul Sportsman’s Sketches címen jelent meg. A könyvet akkor vette meg, amikor látott egy interjút a tévében Horace Engdahllal, a Nobel-bizottság egykori titkárával, aki arról beszélt, hogy amikor mélyponton volt, az érzelmi krízisből egy könyv segítette ki. A könyvet így jellemezte: „Rendkívül egyszerű, nincs narratív struktúra, és nem épít a pszichológiára. Csak az élet és természet apró töredékeit olvassuk, mégis valahogy a jelenlét érzését kelti. Egyszerre sürgető és nyugodt, intenzív és békés. Egy könyv, ami reményt ad. Úgy értem... mindannyiunknak.”

Kedvenc norvég szerzői kapcsán Tarjei Vesaas 1957-es regényét a Fuglane-t emelte ki, ami szerinte a valaha írt legjobb norvég regény, de megemlíti Knut Hamsunt, Jon Fossét is. Más nemzetiségű kortársai közül többek közt Peter Handke-t, V. S. Naipault, Szvetlana Alekszijevicset, Kazuo Ishigurot, Anne Carsont. Cormac McCarthy-t, és Peter Sloterdijket tiszteli a legjobban.

Nyári olvasmánynak Proust Eltűnt idő nyomában című regényfolyamát javasolja. Ha irodalmi vacsorát rendezne, arra James Joyce-t, Homéroszt és Anne Carsont hívná meg. Csalódott csak a saját könyvei miatt volt – mikor irodalmi esteken fel kell olvasnia belőlük, úgy érzi, nem elég jók. Élettörténetének megírására Krasznahorkai Lászlót kérné fel, akit eredeti és nagyszerű írónak tart. A következő könyv, aminek az elolvasását tervezi, John Steinbeck Orosz naplója lesz.

FORRÁS: nytimes.com