„Soha nem hallgatok zenét olvasás közben” – interjú Lévai Balázzsal

Vannak, akik a nyaralásra könnyed olvasmányokat visznek magukkal, a szépirodalmat, ismeretterjesztő könyveket, szakkönyveket pedig inkább a megszokott, kényelmes otthoni környezetben olvassák. Te mit pakolsz a bőröndödbe, ha pihenni mész valahova, és mit olvasol a saját foteledben?

Nyáron két bűnös szenvedélynek szoktam hódolni: szivarozok és krimiket olvasok. Nem tudom, hogy alakult így, de a krimi jelenti számomra a nyarat. A világhírű Jo Nesbo életművét az elmúlt 3-4 négy nyáron végeztem ki. Tényleg óriási klasszist képvisel a mai mezőnyben, rendkívül szórakoztató a stílusa és történetvezetése is. Az idei tengerparti nyaralásra tartogatom a Macbeth című új krimijét. A magyarok közül Kondor Vilmos és Baráth Katalin krimijeit szeretem. Amúgy nyáron talán a történet mesélős szerzők műveit viszem inkább magammal, mint Nick Hornby, Szabó Magda, Grecsó Krisztián, Cserna-Szabó András vagy Maros András. Otthon a fotelben mindent olvasok, leginkább kortárs irodalmat. Most fejeztem be Poós Zoltán Étvágy az imákra című regényét, és Daniel Kehlmann Tyll című könyvét kezdtem el. 

Mi volt számodra az utóbbi egy év legfontosabb megjelenése?

Paul Auster 4321 című, gigantikus terjedelmű regényének magyar megjelenése Pék Zoltán fordításában. Az itthon recepció nagyon megosztott Auster életművét illetően, sokan nem tartják őt fontos szerzőnek. Én nem tartozom közéjük, engem már nagyon fiatalon magával ragadt a könyveiből áradó különleges hangulat. Ez egy fontos, az egész írói pályát összegző regénykísérlet, ami nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is próbára teszi az olvasót (baromi nagy és nehéz könyv!), de feltétlenül megéri a fáradtságot.

Fel tudod idézni azt az olvasmányélményedet, amivel igazán rákaptál a könyvekre?

Klasszikus olvasói karrier az enyém. Benedek Elek, Verne, Dumas, Karl May és Druon, majd a régi Delfin könyvsorozat ifjúsági könyvei vezettek el a szépirodalomig. Gyerekkoromban imádtam a történelmi regényeket, Robert Graves két könyve, az Én, Claudius és Claudius, az isten voltak a kedvenceim. De nagyon szerettem a sporttémájú portrékönyveket, ami nem csoda, lévén én is sokáig versenyszerűen vizilabdáztam. Kő András Papp Laci és Dávid Sándor Balczó című könyveit szinte fejből tudtam, annyiszor olvastam őket.

Van kedvenc költőd, költeményed? Tudnál mondani egy kortársat és egy klasszikus alkotót?

Be kell valljam, nagyon kevés lírát olvasok, de a kortársakat igyekszem követni. A klasszikusok közül Pilinszky János, míg a kortársak közül Szabó T. Anna, Tóth Kriszta és Kemény István a kedvenceim.

Van-e valamilyen klasszikus mű, aminek az olvasást már évek óta tervezed még mindig nem olvastad el?

Na tessék, még egy coming out. Tudom, hogy nagyon kínos, de a mai napig nem olvastam végig az Ulyssest. Az első harminc-negyven oldalát olvastam anno egy vizsgára készülve, akkor nem fogott meg, félreraktam és azóta nem jutottam vissza hozzá. Ezt illene bepótolni, tudom.

Hol és hogy szoktál olvasni?

Viszonylag sok könyvbemutató vezetésére kérnek fel, ezért sokszor a laptopom mellett olvasok egy fotelben, hogy egyből le tudjam jegyzetelni, ha eszembe jut valami. Olvasok a kanapén vagy a konyhában is, de a legtöbbet ágyban lefekvés előtt. Imádok vonaton olvasni, sokszor inkább azért utazom autó helyett vonattal, hogy tudjak olvasni útközben. 

Ha három könyvet vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, melyik három lenne az?

Ez egy olyan kérdés, amire minden évben más és más választ tudna adni az ember. Mozognak, kavarognak bennünk a könyvélmények, életszakaszonként mások törnek előre. Ma ezt válaszolom: Mihail Bulgakov: Mester és Margarita, Márai Sándor: Szindbád hazamegy és Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány.

Szoktál zenét hallgatni olvasás közben? Ha igen, mit teszel be ilyenkor a lejásztóba?

Soha nem hallgatok zenét olvasás közben, pedig nagy zenerajongó vagyok. Ez nálam vagy-vagy.  Viszont az elmúlt pár évben óriási hangoskönyv-rajongó lett belőlem. Ennek a műfajnak szerintem Mácsai Pál a koronázatlan királya, élmény őt hallgatni, de szeretem Kulka János, Für Anikó, Galambos Péter vagy László Zsolt hangoskönyveit is. És még valakit: Esterházy Pétert. Egészen varázslatos és magával ragadó, ahogy a saját műveit olvassa. Finom, játékos és rendkívül pontos, hiszen, ha valaki, ő kívülről-belülről ismeri a szövegei működését.

Fogynak azok a fórumok, ahol könyvekről, irodalomról beszélnek. Ma már nincsenek olyan műsorok, mint amilyeneket te készítettél. Mit gondolsz, mi ennek az oka? Hogy látod, a jövőben tovább fog ritkulni a levegő a könyvek körül?

Bevallom, 2010 óta alig nézek tévét, nem igazán követem a tévéműsorokat, így erről nem tudok nyilatkozni. De ma már nem a tévében dől el az irodalom sorsa – amúgy sosem ott dőlt el –, hanem a családokban, az iskolákban és az interneten. Az olvasást népszerűsítő kampányoknak, mint amilyen a Nagy Könyv is volt, ma sokkal inkább kreatív, inspiratív közösségi tartalmakat kellene előállítania, hogy felkeltse a fiatalok érdeklődését, hogy menővé tegye az olvasáskultúrát. Vagy legalább egy részüket elkötelezze az olvasás mellett. Én nem látom sötéten a könyvek sorsát. A kultúra egyetemes történetében mindig is volt egy természetes pulzálás, hol kiemelten fontos, hol fontos, hol kevésbé fontos volt a társadalom vagy annak vezetői számára. De ne feledjük, soha nem adtak ki ennyi könyvet, mint napjainkban, óriási a választék és szerencsére még jócskán akad olvasó is. Szóval, felesleges temetni az olvasást, a jó könyvek mindig meg fogják találni az útjukat az olvasóik felé.

Mi lesz a következő könyv, aminek nekifogsz?

A Könyvhéten sok izgalmas mű jelent meg.  Nálam most Térey János Káli holtak és Szilasi László Luther kutyái című könyvei következnek a sorban.

Hományi Péter

Fotó: Bazánth Ivola