Huszonkétszer olvasta a Háború és békét, de soha nem tudta végigrágni magát Cervantes Don Quijotéjén

A New York Times újságírója olvasmányairól faggatta Bill Clintont, az Egyesült Államok egykori elnökét, abból az apropóból, hogy a világ egyik legnépszerűbb krimiírójával, James Pattersonnal közösen írt regényt.

Clinton, hasonlóan bárki máshoz, foteljében, az ágyában és repülőn (ez talán nem annyira átlagos) szokott olvasni. Főként történelmi-politikai, természettudományos munkákat, illetve krimiket. Természetesen papírkönyveket. Ha végez eggyel, a példányt gyakran továbbajándékozza, és magának egy másik példányt szerez be.

Gyerekként imádta a bibliai történetek, például a Ben-Hurt és az indián törzsekről és törzsfőnökökről szóló könyveket. Olykor egy-egy kötetet újra levesz a polcról. Legutóbb Seamus Heaney és Yeats verseit, illetve Marcus Aurelius Elmélkedések című kötetét. Huszonkétszer olvasta el a Háború és békét, de soha nem tudta végigrágni magát Cervantes Don Quijotéjén. Ha lenne rá mód, szívesen beszélgetne Mark Twainnel.

Clinton igazi ínyenc, ha krimiről van szó. Ismeri, olvassa a zsáner szerzőit. James Pattersontól az Alex Cross és Michael Bennett regényeit szereti a legjobban, de szívesen olvas David Baldaccit is, akinek a tavasszal megjelent The Fallen című regényét tartja a legjobbnak, valamint kedveli többek közt Lee Child, Harlan Coben könyveit is.

Diákként Márqueztől a Száz év magány, valamint William Styrontól a Nat Turner vallomásai voltak rá nagy hatással, politikai nézeteit pedig Marcus Aurelius filozófiája és Seamus Heaney trójai háborúról szóló kötete, valamint többek között Max Webertől A politika mint hivatás, Kempis Tamástól a Krisztus követése, illetve Al Gore-tól az Earth in the Balance alakították.

Forrás: nytimes.com