Bíró Szabolcs kedvenc olvasmányai 2019-ből

Az ünnepek közeledtével írókat, költőket, irodalmárokat kértünk meg arra, hogy rövid indoklás kíséretében osszák meg olvasóinkkal aktuálisan kedvencnek tartott könyveik listáját vagy friss olvasmányélményeiket, egyéb kikötés nélkül. Így kerülhetnek egymás mellé műfajt, tematikát és korszakot tekintve is nagy változatosságot mutató művek, melyekből 2019 karácsonyára és a 2020-as év napjaira egyaránt szabadidős ötletet meríthetünk. Exkluzív rovatunk ezúttal Bíró Szabolcs könyvlistájával bővül. A felvidéki származású szerző íróként, újságíróként, rockénekesként és hagyományőrzőként egyaránt tevékenykedik, történelmi témájú regényei Anjouk gyűjtőnéven rendeződnek sorozattá, melynek hatodik része az idei könyvhétre jelent meg Királyok éneke címmel az Athenaeum gondozásában. Emellett krimiket, útinaplót, gyerekkönyvet is írt már, továbbá a Szent György Lovagrend tagja és Eger Kulturális Nagykövete.

J. R. R. Tolkien: A sonkádi Egyed gazda (ford. Göncz Árpád)

Rég el akartam már olvasni, és nem is tudtam, hogy a feleségem könyvtárában megvan. Így aztán ezzel a remek mese(kis)regénnyel indítottam az évet, Bence fiam legnagyobb örömére, ugyanis neki olvastam fel. Mindketten nagyszerűen szórakoztunk rajta.

Faludy György: Versek

Mindig az íróasztalomon vagy a szekreteremen, tehát a kezem ügyében tartom ezt a minden tekintetben súlyos, több mint kilencszáz oldalas, dedikált Faludy-gyűjteményt. Mondhatni, állandó olvasmányomat képezi minden évben. Számomra Faludy György a líra királya, a zsenialitása megüt, feltölt és áttisztít.

Mary Pope Osborne: Csodakunyhó-sorozat (ford. Tényi Zsuzsanna)

Véletlenül akadt a kezembe az egyik Csodakunyhó-kötet még 2018-ban, és azonnal beleszerettem, annál is inkább, mivel ez az a sorozat, amit én szerettem volna megírni. Szintén Bence fiamnak olvastam fel az összes magyarul is megjelent részt, idén összesen tízet, amivel teljessé vált az itthoni gyűjtemény. A fiam azóta iskolás lett, úgyhogy kíváncsian várom, mikor kezdi majd magának is elolvasni Jack és Annie időutazós kalandjait.

Dan Jones: A templomosok (ford. Barabás József)

Ismeretterjesztő irodalom mindenkinek, de nem az a színes illusztrációkkal teletűzdelt, már-már bárgyú szöveggel kísért fajta, amit talán túlságosan is jól ismerünk, hanem egy elképesztő alapossággal megírt, mindenre kiterjedő, több mint hatszáz lábjegyzetet felsorakoztató, letaglózó erejű szöveg a Templomos Lovagrend teljes történetéről. Próza és szigorú szakszöveg tökéletes elegye, ami nem ugrál, nem kapkod, hanem kézen fogja az olvasót, és komótosan elindul az első keresztes hadjárattól (sőt annak előzményeitől), hogy végigsétáljon velünk a középkor talán legizgalmasabb évszázadain. Lineárisan halad, rávilágít az összefüggésekre, és olyan szinten ránt be minket a kulisszái közé, mint a legjobb regények. Az idei nagy kedvencem.

Traudl Junge – Melissa Müller: Az utolsó óráig (ford. Dobi Ildikó)

A könyv, amiből A bukás című legendás filmeposz született – és annál jóval több. Ha túltesszük magunkat Melissa Müller kínosan szájbarágós előszaván, amelyben elmagyarázza az olvasónak, hogy miről hogyan lesz szíves gondolkodni, akkor egy páratlan olvasmányélményben lehet részünk. Adolf Hitler és a Harmadik Birodalom vezérkara olyan szemszögből, amilyenből még nem láthattuk. Traudl Junge, Hitler titkárnőjének önéletírása döbbenetes, erős, szokatlan, meglepő szöveg.

Prokopp Mária – Horváth Zoltán György: Nápoly középkori magyar emlékei

Annak a minősített esete, amikor az ember egy korrekt és alapos művészettörténeti szakkönyvre számít, aztán jóval többet kap annál. Könnyen olvasható és érthető, mégis fantasztikusan részletes, és a végére úgy érezhetjük: ha ledobnának minket a középkori Nápolyban, akár csukott szemmel is eligazodnánk az utcáin.

Karczag György: Idegen páncélban

Karczag György, a tragikusan korán elhunyt „ismeretlen remekíró” 1977-es utolsó regénye, amely egy évvel a szerző halála előtt jelent meg először, majd csak idén, negyvenkét évvel később adták ki újra. Lehengerlő erejű történelmi regény, olyan friss szöveg, amit bármelyik mai történelmiregény-író megirigyelhetne. Sebő, a balatoni halászivadék felveszi egy haldokló nemesifjú identitását, és az idegen páncélba bújva megkezdődnek egy életen át tartó, szenvedésekkel és tragédiákkal teli kalandjai. A korai Árpád-kor, a hatalomért egymással háborúzó vérrokonok, Salamon, Géza és (a majdani Szent) László időszaka, teljesen egyedi megvilágításban. Egy elfeledett klasszikus.

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima (ford. Pálfalvi Lajos)

Nagyon nehéz bármit is írni róla – hát még micsoda munka lehetett megírni! Ajánlott gyorsan haladni vele, nem elhúzni az olvasását, mert rátelepszik az ember lelkére, elragadja a tudatát, és az atomkatasztrófa sújtotta, halálra ítélt vidék rémlátomásszerű valósága még álmaiban is kísérteni fogja. Ugyanakkor, még ezzel együtt is, mindenkinek el kéne olvasnia egyszer, ha már elmúlt tizenhat éves.

Cormac McCarthy: Vad lovak (ford. Szentgyörgyi József)

A szikár, poros, ráncos, kemény vadnyugat. Az igazi vadnyugat – vagy ami még maradt belőle a múlt évszázad közepére. Karcos, minimalista férfitörténet, persze nem csak férfiaknak.

Stephen King – Joe Hill: A magas fűben / Teljes gázzal (ford. Hegyi Pál, Totth Benedek)

Az öreg King már jó pár éve nagy kedvencem, és kíváncsi voltam, mit alkot a fiával karöltve. A vékonyka kötet mindkét novellája mestermunka, ami miatt gyakorlatilag letehetetlenné válik a könyv. Először azt hittem, a misztikus fűtenger hátborzongató története lesz az erősebb, de aztán a motorosbanda véres esetét olvasva rájöttem, hogy nem is kell a kettő közül választani. Szívesen olvastam volna még néhány ilyen négykezest a szerzőpárostól.