Az amerikai irodalom nagyasszonyának kedvencei

Joan Didion személyes hangvételű esszéregényei az amerikai kultúra megkerülhetetlen teljesítményei. A mágikus gondolatok éve döbbenetes erejű mű férje haláláról és a lánya betegségéről. A napokban Didion unokaöccsének köszönhetően napvilágra került egy 19 tételből álló lista, melyben összeírta azokat a könyveket, melyek megváltoztatták az életét.

A kézzel egy jegyzetlapra felírt felsoroláson tizenkilenc könyv szerepel, melyet Hemingway regénye, a Búcsú a fegyverektől nyit. Szereplel rajta Joseph Conrad kései regénye, a Győzelem, Ford Madox Ford A jó katona című könyve, Gabriel García Márqueztől a fejelthetetlen Száz év magány, továbbá George Orwell, V.S. Naipaul, Emily Brontë, Joyce Carol Oates, Norman Mailer, John O'Hara, Renata Adler, Christopher Isherwood egy-egy kötete. Nem maradhat el természetesen Dosztojevszkijtől a Bűn és bűnhődés, de helyet kaptak Didion listáján James Baldwin és Henry James regényei is. Sőt három költő is szerepel: Robert Lowell, W. H. Auden és Wallace Stevens. Mindhárman amerikaiak.

Mikor 1978-ban Didiont a The Paris Review újságírója megkérdezte, hogy melyik író volt rá a legnagyobb hatással, akkor ő következőt válaszolta: „A válaszom mindig: Hemingway, mert ő tanította meg nekem, hogy hogyan működnek a mondatok. Tizenöt vagy tizenhat éves lehettem, amikor legépeltem a történeteit, hogy megtanuljam belőlük a mondatok működését.”

Egy szöveg, az írótárs általi újraírása ismerős lehet a magyar széppróza rajongóinak: 1981 december tizedikétől 1982 március tizenötödikéig, egy 57x77-es rajzlapra Esterházy Péter Ottlik Géza hetvenedik születésnapjára tiszteletadásként lemásolta a teljes Iskola a határont. Hasonló hatásról számolt be a munka kapcsán egy interjúban Schäffer Erzsébetnek, mint Didion: „hogy írtam a mondatait, rengeteget tanultam a nyelvről, megtanultam még jobban magyarul”.

Forrás: www.openculture.com

Fotó: theparisreview.org