„A furcsa az, hogy engem a gasztronómia irodalmi megjelenései kevésbé érdekelnek” – Interjú Vajda Pierre-rel

Népmesékkel, Shakespeare-rel és az Iliásszal kapott rá a könyvekre, az olvasásban pedig azt szereti, hogy átfesti az elviselhetetlen valóságot. Vajda Pierre-rel, a közismert étel- és étteremkritikussal olvasmányairól, olvasási szokásairól beszélgettünk.

Milyen könyvek sorakoznak az éjjeliszekrényén?

Nádas, Carver novellák, Pynchon, Bolaño: 2666, Salinger: Zabhegyező, Zoltán Gábor: Orgia.

 

Mi volt Ön számára az utóbbi egy év legfontosabb könyve? És miért?

Nádas: Világló részletek.

Nádas, aki képes egy emlék minden másodpercét felidézni, és még annak is mind a huszonnégy kockáját, lepergeti, mint egy filmet. Mindezt úgy, hogy nem fut ki az időből. Az emlékezés terápiája, ami engem is hasonlóképpen izgat az írásban.

 

Úgy tudom, hogy rengeteget olvas. Emlékszik arra, hogy mikor és melyik könyvvel kapott rá az irodalomra?

Népmesék, azzal párhuzamosan, Iliász nagyapám tanácsára, majd Lamb: Shakespeare mesék, a többi már ment magától. (mosolyog)

 

Diákként szerette a kötelező olvasmányokat, vagy megszenvedett velük, esetleg elbliccelte őket?

Úgy emlékszem, hogy bőven előrébb jártam, mire kötelezővé vált volna, addigra már elolvastam.

 

Mit gondol, mi az, amit csak a könyvek adhatnak az olvasóknak?

Totális alámerülést egy ismerős, de mégis ismeretlen világban, önismereti gyakorlatot, álmokat, amelyek átfestik az elviselhetetlen valóságot.

 

Gyakran mondják, hogy egy filmadaptáció sosem lehet olyan jó, mint a könyv. Ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen számtalan olyan regényt ismerünk, melynek az adaptációja maradandóbbnak bizonyult, mint az eredeti szöveg. Filmrendezőként mit gondol, mi kell a jó regényadaptációhoz?

Saját vízió szükséges, az irodalmi anyag „csak” mankó, inspiráció, ami beindítja a gondolkodást, asszociációs folyamatokat. A jó regényben leírtak számos esetben nem képesek megvalósulni, mert a szöveg mágiája, ritmusa, a szavak keltette látomás nagymértékben függ az olvasó, befogadó fantáziájától, mentalitásától.

 

Milyen életrajzi művek szolgálta a Ripityom című könyve modelljeként? Vannak kedvenc memoárjai?

Nincs modell. Részben magamról írtam, mondhatni Jávor pályája, sorsa ürügy, inspiráció volt számomra, hogy egy jellemzően magyar sorsot regényes formában megírhassak, hogy némely rejtett meggyőződésemet napvilágra segítsem. Kíváncsi voltam, hogy képes vagyok e valaki más fejével gondolkodni. A legtöbb filmjét megnéztem, elvonatkoztattam a gyakran sekélyes cselekménytől, és kordokumentumként néztem a filmet. A filmeken átütő személyes Jávor jellemzőket kerestem, mintha egy dokumentumfilmet néznék, a szerep adta szöveg mögötti embert. Másrészről az volt a szándékom, hogy egy későbbi Jávor életrajzi film alapját írjam meg, a regénnyel a filmes közeget szerettem volna provokálni, ébresztgetni.

 

És sikerrel járt? Van mozgolódás ezügyben?

Nem mondhatnám.

 

 

Hol és mikor olvas, és hogy szokott olvasnivalót választani?

Otthon, este, ágyban, ha tehetem tengerparton. Elolvasom a kritikákat, értesülök az újdonságokról, de van, hogy csak az ösztönöm, vagy az előítéleteim irányítanak. 

 

Mindig csak egy könyvet olvas?

Egyszerre többet is.

 

Elektronikus vagy inkább papír könyvet?

Papíralapú könyvet olvasok.

 

Antikvár vagy inkább új könyveket veszi szívesen kézbe?

Elég jelentős saját könyvtárral rendelkezem, az adja a biztonságom, körülvesznek a könyvek, el sem tudok mást képzelni. De természetesen érdekelnek a régi könyvek, kiváltképp, ha konkrét kutatási célom van.

 

Mi volt az utolsó könyv, amit nem fejezett be? Emlékszik még, hogy miért?

Bolaño: 2666, de még nem adtam föl. Némi grafomán túlburjánzást érzékeltem, ami megakasztott az olvasásban. Bár a saját burjánzásaimmal elnézőbb vagyok.

 

Milyen témájú műveket olvas szívesen? Kedveli valamelyik irodalmi zsánert? Olvas ismeretterjesztő irodalmat?

Olvasok ismeretterjesztő műveket, naplókat olvasok nagyon szívesen. Klasszikus krimit, Chandlert bármikor, eredetiben. 

 

Számos irodalmi műben megjelenik a gasztronómia, jól sejtem, hogy vannak kedvencei? Mesélne róla az olvasóinknak?

A furcsa az, hogy engem a gasztronómia irodalmi megjelenései kevésbé érdekelnek, persze Krúdy kivétel, bár annak sem kifejezetten a gasztronómia vonatkozásai ragadnak meg, sőt számos esetben az ott leírtak kulináris értelemben értékelhetetlenek, de a kontextus, a folyamatos gyönyör hajszolás és az idő összefüggései, annál inkább izgatnak.

 

Van kedvenc szakácskönyve? Mi teszi különlegessé az Ön számára?

A szakácskönyv akkor jó, ha tökéletes kottaszerű leírása az adott ételnek, amit én „zenészként”, kottaolvasóként már olvasás közben fejben megfőzhetek, dúdolhatom a dallamát, érzem az ízeit. A kottából tudom, hogy érdemes-e egyáltalán foglalkozni vele, akarom-e a dallamot, másrészről, ha inspirál, ha rávilágít valami eddig nem ismert összefüggésre, újszerű harmóniára. Meg az sem árt, ha nem anekdotikus igénnyel, hanem történeti hűséggel helyezi el a szerző a receptjeit az adott kulturális térben, ha emberek, életmódok, életstratégiák is megjelennek az ételek környezetében.

 

Ha egy irodalmi vacsorát rendezne, mely írókat hívná meg, és mivel kínálná őket? Élő akár holt írókat egyaránt hívhatna.

Holtaknak könnyebb főzni. Minden porcikáját a báránynak. Elrugaszkodottan fúziós megközelítésben. Egy valódi pho leves az elején, füstölt, grillezett ökörfarokkal, az összes friss zöldséggel, koriander és menta bokorral dúsítva. Bárányvese, mentamajonéz, aztán előkerülne egy jéghideg andalúz gazpacho. Soft shell crab ropogósra sütve, ponzu mártogatóval. Tonhal tatár, caprival, korianderrel, folytatásnak egy kis ceviche, erőteljes savakkal. Pálmaszív saláta az elejére.

 

Szereti, ha könyvvel lepik meg az ismerősei, vagy inkább Ön szeret dönteni arról, hogy mit olvas?

Jobban szeretem, ha magam választhatom, de nem utasítom vissza. (nevet)

 

Körülbelül hány kötetből áll a könyvtára. Hogy rendszerezi ezt a rengeteg könyvet?

2500 db talán, eleinte abc sorrendben volt, de az idők folyamán felborult a rend, de fotografikus emlékezetem van, így aztán hamar megtalálom a keresett könyvet.

 

Mennyire változott az ízlése az élete során? Volt-e olyan könyv, amiért huszonévesen rajongott, de ma már nem tartja annyira fontosnak, és volt-e olyan, amit korábban annyira nem kedvelt, ma viszont jelentősnek gondolja?

Egész jól, mondhatni, időt állóan válogattam.

 

Mi lesz a következő könyv, amit legközelebb kézbe fog venni?

A legudvariatlanabb válaszom erre, hogy remélem a sajátomat október 22-én, Tangó – Blues címen az Athenaeum gondozásában. (mosolyog)

 

Megtudhatunk részleteket is könyvről? Miről fog szólni? Fikció lesz vagy egy újabb életrajz?

Harmincöt év után akadt a kezembe egy általam írt szöveg, úgy tudtam elveszett, és bár azt hittem, hogy már nem foglalkoztat a szövegben leírt, az életemet gyökeresen felforgató kudarc, elolvasva kétféle érzés ragadott el. Az egyik, hogy az eltelt idő a szöveg nyersességéhez képest mennyire megszelídítette az emlékeimet, a másik, hogy a szövegben haladva, hirtelen egy ismerősnek tűnő, de mégis idegen személy, minden bizonnyal jómagam, szólalt meg. Ez a talált szöveg képezi a regény alapját.

 

Hományi Péter


vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789636765620
Megjelenés: 2017-04-07
vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789636766535
Megjelenés: 2016-11-15

Vajda Pierre

Tovább
Ez is érdekelhet:

SZERINTETEK
2018-03-26 01:25:27

Lana Millan: Raziel – Egy angyal az élet küszöbén

Tovább
HÍREK
2019-04-02 15:21:19

Jönnek!!! – Áprilisi szépirodalom

Tovább
MINDENNAPI
2019-10-09 12:02:20

„Vigyázni kell, mert az emlékezet a börtönünkké is válhat”

Tovább

Ősszel új könyvvel jelentkezik a közismert étel- és étteremkritikus.

Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie-k kezeléséről IDE kattintva tájékozódhat. Értem