Nem szerettem volna bekerülni abba a skatulyába, hogy „ő az, aki mindig fiúknak ír” – Interjú Mechler Annával

Mindeddig elsősorban fiúknak szóló könyveidről – a Kerék mesék és a Csavaros történetek révén – ismerhettek az olvasó családok, új történetedben azonban szinte kizárólag nők szereplői vannak. Miért döntöttél úgy, hogy a fiúk után most a lányoknak fogsz mesélni?

Régi vágyam teljesült azzal, hogy most egy lányos könyvem is megjelenhetett. Nem szerettem volna bekerülni abba a skatulyába, hogy „ő az, aki mindig fiúknak ír”. A Kerék mesék valóban fiúsabbra sikerültek, de a mágnesvitéz történeteiről már nem gondolom ugyanezt; Doma például porszívózik a nagymamával, vagy a fazék tetejéről nézi, hogyan készülnek az ételek. A tündéres mesék írása közben egy kicsit jobban szabadjára engedhettem a bennem lakó kislányt, és egy olyan területről meséltem, ami a szívem csücske: a növények, a természet, és ennek kapcsán a bizalom, a barátság.

Steve Biddulph magyarul is megjelent köteteiben a nevelés szempontjából vizsgálja a nemek közti különbségeket. Ismered a munkáit? Szerinted is fontos, hogy már egészen fiatalon a gyereket a saját nemének megfelelően neveljék? Nem gondolod, hogy ez a fajta személetmód csak bebetonozza a nemekről kialakult előítéleteket? Mi az, amiben szerinted különböznie kell egy fiúknak és egy lányoknak szóló történetnek?

Távolról ismerem Biddulph könyveit, ebbe a témába nem ástam bele igazán magamat. Számomra, ha például egy csoporttal foglalkozom, nem kérdés, hogy fiúk vagy lányok hallgatnak meg: gyerekek ülnek előttem, és a járművek is lehetnek éppoly érdekesek egy lánynak, mint egy fiúnak – ezt számtalanszor megtapasztaltam már. Ugyanez fordítva is igaz: frissen megjelent tündéres könyvemet a fiaim izgatottan hallgatták végig, és éppúgy szeretik a történeteit, mint a kamionos meséket. Igazából nem hiszek a „csak fiúknak” vagy „csak lányoknak” felcímkézett történetekben; jó mese van, és rossz. A jó mese mindenkihez szól, akármi is legyen a témája. Persze az fontos, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző történeteket, és ennyiből segíthetünk a gyerekeknek azzal, ha valamennyire megcélozzuk az egyik vagy másik csoportot. Ami a nevelést illeti: ha szeretettel és nagy figyelemmel nevelünk egy gyermeket, úgyis látjuk, érezzük, mi okoz neki örömöt, mivel tölti az idejét szívesen, és mi az, amire hamar ráun. Nálunk kétségtelenül több kisautó van otthon, mint plüssállat, de volt olyan időszak, amikor hetekig karkötőt és nyakláncot fűztünk kásagyöngyből. Ugyanakkor értékesnek tartom, ha egy kisfiú az apukája által nyújtott példát követendőnek tartja.

A meseirodalomból számtalan tündért ismerünk. A legismertebbek talán a Walt Disney Csingiling mesefilmjének tündér hősei, de sok olvasója van Stefanie Dahle Szamóckáról, a szamóca tündérről szóló köteteinek is. Mely tündértörténetek voltak a legnagyobb hatással a munkádra? Megnehezítették a dolgokat ezek a már létező meseuniverzumok?

Ennyiből szerencse, hogy otthon fiúk vesznek körül, mert nagyon befolyásolja az ember fantáziáját az,  amivel sokszor találkozik. Mi ritkán nézünk tündéres meséket, a családom jobban szereti a kalandos, küzdelmes – például lovagos, kalózos – történeteket. Amikor Olina alakját kitaláltam, megpróbáltam elvonatkoztatni minden ismert figurától, hogy ő egy saját tündér lehessen, minden eddig megálmodott tündértől különböző. Hetekig gondolkodtam azon, milyen tulajdonságai legyenek, hogyan reagáljon az őt érő hatásokra – amíg végül úgy éreztem, kialakult a személyisége. Addig nem is írtam egyetlen sort sem. Olina néha szorong, nem bízik magában, ugyanakkor nagyon empatikus és segítőkész – bár tündér, mégis sok emberi vonása van.

Új mesekönyved főhőse Olina nem egy egyszerű tündér, hanem virágtündér, aki társaival egy-egy gyógynövényről gondoskodik. Honnan jött az ötlet, hogy a tündérek gyógynövényekről fognak gondoskodni? Már az első pillanattól kapcsolódott a könyved a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Az év gyógynövénye kezdeményezéséhez?

Az alapötlet már régóta foglalkoztat: szerettem volna egy könyvet írni, ami a gyógynövények világában játszódik. Édesapám kertészmérnök volt, és sokat foglalkozott a gyógynövényekkel, ezért sosem volt idegen tőlem a téma, ebbe nőttem bele. A Kiadó felől pozitív visszajelzés érkezett, jó ötletnek tartották, hogy ilyen témát válasszak, így már a kezdet kezdetén is tündéres-gyógynövényes könyvben gondolkodtam. Felvettem a kapcsolatot az év gyógynövényével foglalkozó gyógyszerészekkel, akiknek szintén nagyon tetszett az ötlet, így hamar eldöntöttük, hogy együttműködünk.

Írás közben hogyan és honnan tájékozódtál, kik voltak a kötet szakmai lektorai és ők miben segítették a munkád?

Az előbb említett együttműködés adta meg a szakmai hátteret: a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság gyógynövényekkel foglalkozó részlegének munkatársai jelentették azt a biztos háttértudást, amire végig számíthattam. Tőlük kaptam anyagot az orbáncfűről, és minden kérdésemre megpróbáltak érdemben válaszolni. Amikor elkészült az első változat, bizony többen is átolvasták, és pontosítottak a megfogalmazásokon, például az illóolajtartókkal kapcsolatban, vagy a növény szirmaiból kipréselhető folyadékot illetően.

Jól tudjuk, például Tony Wolf könyvei kitűnő példák erre, hogy egy gyerekkönyv esetében a benne szereplő képek legalább olyan fontosak, mint a szöveg. Korábbi sorozataidat Niszler Kata és Hajba László illusztrálták, ez az első közös munkátok Láng Annával. Te választottad őt, vagy a Kiadó javasolta? Hogy képzeljük el a közös munkátokat? Szabad kezet adtál neki, vagy hét gyerekkönyvvel a hátad mögött, már megvoltak az elképzeléseid a képekről?

Ezen a területen mindig a Kiadó segítségére támaszkodom, hiszen ők nálam sokkal jobban ismerik az illusztrátorokat. Jó érzékkel találják meg a különböző témákhoz illő rajzokat – Laci járműveit nagyon-nagyon szeretem, de Kata mágnesemberkéje is hamar a szívemhez nőtt. Láng Annával személyesen még nem is találkoztam, a technika lehetőségeit kihasználva tartjuk a kapcsolatot. Természetesen élt bennem egy elképzelés, milyen legyen Olina, ezt az első mesében le is írtam. Ezen túl nem akartam befolyásolni Annát, inkább kíváncsi voltam, mit jelent neki az, amit megfogalmaztam. Kicsit izgultam is: vajon elegáns lesz a kamilla tündére? Mit kezd a galagonyával? A kész könyv a legszebb reményeimet is felülmúlta; a hősei kedves, szerethető figurák, a képi világ harmonikus és nagyon egységes.

Hogy látod a könyvpiac, és azon belül a gyerekkönyvek helyzetét? Kik a kedvenc kortárs szerzőid?

A digitális világ megerősödése nagyon veszélyes a könyvek szempontjából. A változó helyzetben pontosan a mesekönyvek jelentik az állandóságot, mert esti mesét – szerintem – valahogy nem igazán lehet e-book olvasóról mondani… Nekem fontos a könyvek illata, a tapintása, szeretem érezni a különböző lapok anyagát, látni azt, hol tartok a nagy egészhez képest. Amíg él ez az igény, addig minden rendben van a könyvekkel, de látom, hogy a felnövekvő generációknak ez már nem olyan fontos, mint nekem. A kedvenc szerzők közül – mivel hosszú lenne a lista – most a gyerekkönyvek kapcsán csak egy magyar alkotót említenék meg: Berg Judit írásait nagyon szeretem olvasni.

A virágtündérek titkainak lesz folytatása? Tervezed már a következő részt? És mi lesz a Kerék mesék és Doma további sorsa?

Remélem, folytatódnak a tündéres kalandok! Nagyon szerettem írni ezt a könyvet, és alig várom, hogy egy újabb gyógynövény kaphasson segítőt a szürke ruhás tündérlánykák közül. A következő rész még nincs a fejemben, hiszen éppen a másik sorozat kapcsán van most feladatom: már készül a Kerék mesék hatodik kötete. A főhőse Bernát, a mentőautó. Egy időre visszatértem tehát a műszaki adatokhoz, és az interneten légútszívó berendezéseket és hordágyakat nézegetek. Ugyanakkor ahányszor a kezembe kerül egy illóolaj, vagy megiszom egy gyógynövényteát, eljátszom a gondolattal, hogy mit mesélnék arról a növényről, amiből készült… Doma kalandjai sajnos egyelőre nem bővülnek újabb epizóddal, a csavarokból álló emberke arra vár, hogy szélesebb körben megszólíthassa a legkisebbeket. Remélem, nincs messze az a pillanat, amikor új alkalma nyílik majd varázsolni a törzsét alkotó mágnessel – és így nekem, hogy a mágnesesség csodáját becsempésszem a gyerekek gondolataiba!

H. Nagy Ilka