Lucinda Riley vall A szerelmes levél című regényéről

A szerelmes levél című könyvét thrillerként is jellemezhetjük, ezáltal markánsan különbözik a többi regényétől. Mi inspirálta Önt a megírásában?

2018 a huszonötödik évfordulóm, azaz a jubileumom nyilvános szerzőként. Azon a véleményen vagyok, hogy egy írónak új kihívásokat kell maga elé állítania, új műfajokat kipróbálnia, utánanéznie ötleteknek, amelyek révén a saját történetek nem válnak unalmassá. Az embernek könnyű és kényelmes üldögélni a saját fészkében és mindig, újra ugyanazt a dolgot írni, de ha engem nem inspirál és villanyoz fel, ha könyvet írok, mégis hogyan várhatnám el ezeket a reakciókat az olvasóimtól? A hét nővér sorozat írásakor felfrissítőnek és élvezetesnek találtam, hogy kiléptem a „Pa Salt” buborékból, és dolgozhatok valami más projekten. És mindig is egy thrillert akartam írni. Ha nem író vált volna belőlem, semmi mást nem kívántam volna jobban, minthogy ügynökként a titkosszolgálatnál legyek.

Joanna és Zoe nagyon eltérő karakterű nők. Milyen jellembeli erősségekkel rendelkezik mindegyikőjük?

Amit én Joannában csodálok, az a bátorsága. Még akkor sem hajlandó feladni, amikor az élete forog kockán. Szeretem az ő kapcsolatát Simonnal. Van egy Simon nevű legjobb barátom, aki olyan számomra, mint egy idősebb báty. Tűzön-vízen átmentünk már együtt, és mindeközben hét gyermeket neveltünk fel.

Zoéval feleségként és anyaként tudok azonosulni, de meg tudom érteni a hírnévhez fűződő nehézségeit is. Ez az egyik oka annak, amiért végül feladtam a színészi karrieremet. A fia iránti odaadása ugyanolyan, mint nekem a gyermekeimnél.

Marcus motivációja és hűsége drasztikus változáson megy keresztül a történet előrehaladtával. Mennyire élvezte az ő karakterének megalkotását?

Élveztem, mert azt gondolom, a legtöbb nő életében egyszer már beleszeretett egy vonzó szívtipróba – még akkor is, ha pontosan tudjuk, ez a típus milyen is a valóságban. Az ő karaktere kötélen táncol, egyrészt a rosszhírű és az egoista, illetve a csodálatos testvér és partner személyiségjegyei között. A történet folyamán fokozatosan hőssé fejlődik, aki kész arra, hogy a nőért, akit szeret, az életét adja. Azok a karakterek, akik csak feketék vagy csak fehérek, nem túlzottan érdekelnek. Gyakran tesznek az emberek olyat, ami meglep téged, legyen az jó, vagy rossz. De a karaktereknek ez is a dolguk, feltétlenül meg kell lepniük, és Marcus esetében ez a tényező a Joanna iránt érzett szerelme lesz, ami a legjobb oldalát teszi láthatóvá.

A magyar kiadás borítója.

A szerelmes levél több bonyolult történetszálat tartalmaz. Hogyan nem veszítette el a fókuszt írás közben?

Amikor első vázlatot írok, soha nem tudom pontosan, hová fejlődik a történet, és a karakterek is csak az idő múlásával tudnak kibontakozni. A fordulatokkal ugyanez a helyzet. Nem készítettem jegyzeteket a cselekményről. Egyszerűen csak írok. A legeslegfontosabb számomra mindig az, hogy egyszer a vázlatot felvigyem a papírra. A cselekmény következetlenségeit a folyamat második részében, a mélyebb lektorálásnál vasalom ki. De például az epilógus szó szerint megegyezik azzal a zárószöveggel, amelyet én írtam, mielőtt a könyv a kiadóhoz került volna.

Írország a történelem drámai eseményeinek központi helyszíne. Ennek volt valami különleges oka?

Írországban születtem, testben és lélekben is írnek vallom magam. West Corkban írtam az első vázlatomat. Két kisgyerekkel éltem egy kis házban, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a tenger tölcsértorkolatára. Ismerem a helyet, mint a tenyeremet. Ismerem az árapály ritmusát, az ott élő emberek hangját és a házat, amely inspirációs forrás volt a parti őrség házának leírásához.

Mennyiben lenne más a történet, ha az nem 1995-ben, hanem a jelenben, azaz 2017-ben játszódna?

Az egész világunk drámai mértékben megváltozott, mióta az első tervet írtam, mindenekelőtt a szuperfejlett technológia vonatkozásában, amely Simonnak ma rendelkezésre állna. De az újságírás szempontjából is. A nyomdai értékesítés visszaszorulásával Joannának ma nem lenne könnyű jól fizető munkát találnia egy nemzeti újságnál. 2017-ben szabadúszóként tevékenykedne, vagy ingyenesen írna internetes blogokat.

A technológia annyira forradalmasította a mindennapi életünket, hogy azt ma magától értetődőnek tekintjük. Arról írni, hogy Joanna még mindig használja az üzenetrögzítőjét vagy a faxkészülékét, furcsa volt, de jól emlékszem rá, amikor ezeket az eszközöket magam is használtam. A gyerekeim azonban nagyon szokatlannak találják.

A brit nemesi családot körülvevő botrányok alkotják ennek a regénynek a magját, amelynek témáját az Árnyéknővér is tárgyalja. Kitüntetett érdeklődéssel viseltetik a királyi család iránt? A herceg karaktere egy létező családtag karakteréből merít?

Míg az Árnyéknővért a III. Edward és szeretője, Alice Keppel közötti történelmi kapcsolat ihlette, addig A szerelmes levél teljes egészében fiktív.

Amikor elkészítettem A szerelmes levél első tervezetét, Diana hercegné halála még mindig friss volt kulturális emlékezetünkben. A bulvárlapok ereje és a mai közösségi média roppant erős, és ezt a tényt különféle oldalról szerettem volna megvilágítani: a mi világunkon belül lévő személyek szemszögéből, amilyen Joannáé, és azokéból, akik áldozatul esnek, mint például Zoe.

Számos könyvem központi témája a szeretet és a kötelességtudat közötti feszültség, valamint az, hogy a különböző karakterek miként egyensúlyoznak személyes boldogságuk megtalálása érdekében. Ezt sehol sem illusztrálják jobban, mint a királyi családokban, világszerte. Ha valaki, aki Nagy-Britanniában nőtt fel, ahol a királyi család egész életem során a címlapokon szerepelt, akkor íróként szükségszerű, hogy felteszem a kérdést: Mi lenne, ha...?

Mint minden könyvem, úgy ez a történet is kitalált. Nem ritka azonban, hogy valódi figurákat vonok be a múltból (pl. A hét nővér sorozatban és az Árnyéknővérben, mindenekelőtt a brit királyi család tagjait).

Az eredetileg Kettős látás (Seeing Double) címen az 1999-es évben megjelenő könyv azóta alaposan át lett dolgozva. Abban az időben a média spekulált a brit kormány valószínű reakciójáról. Mindazonáltal ismételten hangsúlyozni kell, hogy ez egy teljes mértékben kitalált történet, amely a III. Károly király című színdarabon alapul, és csupán egy „Mi lenne, ha...?” forgatókönyvet jelenít meg.

Tervezi-e, hogy további könyveket ír a thriller műfajában?

Jelenleg A hét nővér sorozatra koncentrálok, de akad néhány ötletem a későbbi projektekhez. Tulajdonképpen már megírtam egy második thrillert, ami A Blacksmith nevet viseli, de még mindig az asztalfiókomban hever. Nem volt még bátorságom, hogy valaki másnak is megmutassam.

Forrás / A kép forrása