Lázadó lányok, kulturális ikonok

„Büszkék vagyunk arra, hogy a könyvünk az ellenállás szimbólumává vált” – nyilatkozta Elene Favilli és Francesca Cavallo a The Guardian újságírójának adott interjújában. A szerzőpáros a hazánkban is nagy sikert aratott Esti mesék lázadó lányoknak című könyve kapcsán adott interjút a brit lap munkatársának.

Az olasz származású írópáros jelenleg az Egyesült Államokban él, és nap mint nap kapnak leveleket szülőktől, akik megköszönik nekik a könyvet. Az interjú során mesélnek egy tipikusnak mondható levélről, melyben egy kislány meséli el a történetét. Osztálytársaival épp arról beszéltek, hogy ki mi akar lenni, ha felnő, egy srác kigúnyolta, amiért ő azt mondta, hogy sebész szeretne lenni, mondván, hogy a nők nem lehetnek sebészek. De ő nem lett mérges, mindössze annyit mondott neki, hogy biztos nem olvasta az Esti mesék lázadó lányoknak című könyvet.
Favilli és Cavallo nem fiktív hősökről írt, hanem valós, megélt női sorsokat mutatnak be. Véleményük szerint a fiatal olvasókat nem csak a sárkányok és hercegnők érdeklik, hanem valódi személyek történetei is, főleg, ha azokról iskolában nem is tanulnak.
De könyvükben nem puszta felsorolását adják a híres és kevésbé ismert nőknek, hanem olyan történeteket írtak, amelyek megbirizgálják a gyerekek fantáziáját. „A csodák világába akartuk hívni a gyerekeket – egy csodába, ami a valóságban létezik.” – vallják. Coco Chanel meséje úgy kezdődik, hogy fekete és fehér anyagokból apácáknak csuhákat varr, míg Lella Lombardi, olasz Forma1 versenyzőről megtudhatjuk, hogy apja hússzállító furgonjával tanult meg vezetni. Audrey Hepburn története pedig azzal indul, hogy fiatal lányként Hollandiában, éhségében tulipánokat eszik.
Favilli és Cavallo különböző korokból, országokból származó, különféle hivatású nőket mutat be, így minden lány találhat olyan példaképet, ami emlékezteti saját körülményeire, helyzetére, akivel könnyen tud azonosulni. A második kötetbe azokat a nők kerültek be, akiket az olvasók, barátok, támogatók javasoltak, így szerepel benne J. K. Rowling és Beyoncé is.
Az írópáros a magánéletben is egy párt alkot. Együtt vezetik gyermekmédia cégüket, a Timbuktu Labs-ot. Olyan sikeresen, hogy Olaszországból San Franciscóba kerültek a Szilícium-völgy világába. Eleinte el voltak ragadtatva, hogy olyan emberek között dolgozhatnak, akik az innováció élvonalába tartoznak, de aztán egyre kellemetlenebbül kezdték érzeni magukat. 2015-ben Favilli cikket írt a Szilícium-völgy szexizmusáról a The Guardiannek. A cikk alá írt kommentek és a Twitteren érkező halálos fenyegetések sokkolták. Eldöntötték, a lányokhoz fognak szólni, hogy segítsék őket. Ebből született meg az Esti mesék lázadó lányoknak ötlete.
Mivel nem tudtak további befektetőket szerezni start up-jukba, és a hagyományos kiadványokkal kapcsolatos tapasztalataikkal nem voltak elégedettek, a közösségi finanszírozás felé fordultak. A Kickstarteren és az Indiegogóban közel egy millió dollárt gyűjtöttek össze a projektre. Végül megjelent a könyv, sőt immár a második része is (magyarul egyelőre még csak az első kötet kapható), amit 70 női művész illusztrált.

Persze az elismerések mellett érték őket kritikák is. Többen bírálják, hogy bekerült a könyvbe Aun Szan Szu Kji Nobel-békedíjas burmai politikus, aki kormányfőként napjainkban tétlenül néz végig egy népirtást. Mások Margaret Thatcher szerepeltetését vitatják. Mégis összességében óriási jelentőségű munka. A szerzők úgy érzik „a könyv elkapott egy pillanatot a történelemben”. Túlnőtt rajtuk, és egy nagy társadalmi diskurzus részévé vált, ami magában foglalja a feminizmust és a #MeToo mozgalmat is. Így kerülhetett a könyv címe a Trump elleni tüntetéseken transzparensekre, illetve hashtag mögé a közösségi médiában.