Egy emberi testben felébredő angyal története – Lana Millan interjú

Első regényed után, ami egy klasszikus chick lit regény volt, most angyalokról és démonokról írsz. Kívülről nézve ez elég nagy váltásnak tűnik? Mi az, ami összeköti mégis ezt a két látszólag nagyon különböző világot?
Az első regényemben is volt egy misztikus szál, de ha mindenképpen kapcsolódást keresünk a két történet között, az a humor. A műfajt tekintve nem vagyok válogatós, akad a fiókomban félkész sci-fi, disztópia, sőt egy krimi is, de a szépirodalom sem áll távol tőlem.

Honnan jött az angyalok és a démonok világa? (Esetleg valamilyen olvasmányélményed hatására kezdtél el velük foglalkozni?)

Mindig is érdekelt ez a világ, de a történet akkor pattant ki a fejemből, amikor egy barátomnak segítettem valamiben, és ő megjegyezte, hogy egy igazi angyal vagyok.  Ez a mondat indította az emberi testben felébredő angyal történetét. Átrágtam magam a Biblián és elolvastam mindent, amit a témában találtam, így bukkantam Raziel angyal könyvére és lassacskán összeállt a mese.

Hiszel bennük?

Valamiben hiszek, de engedd meg, hogy a kérdésre kérdéssel feleljek. Szerinted Isten teremtett minket a maga örömére, vagy mi, emberek teremtettük Istent a miénkre?

Megfogtál. Nem tudom. Viszont visszatérve a könyvedre, feltűnt, hogy a regény végével nem ér véget a történet. Tervezel folytatást? Hány kötetesre tervezed a sorozatot?

Jól látod. Három kötetet terveztem, de ez persze függ majd az olvasóktól is. Ha megszeretik, lehet több is.

Számodra miről szól ez a könyv? Volt-e valamilyen probléma, ami foglalkoztatott az írás közben, és próbáltál rá választ találni az írás során?

Az útkereséséről, arról, hogyan próbáljuk megérteni a világot, az embereket, a saját érzelmeinket, hogy néha milyen nehéz embernek lenni. Szerencsére könnyen ment az írás, Raziel nagyon hálás karakter.

Mikor próbáltam felkészülni az interjúra, nem találtam rólad életrajzot, fotót sehol. Ráadásul egy internetes keresés után nyilvánvalóvá vált, hogy valószínűleg nem Lana Millan néven láttad meg a napvilágot. Miért rejtőzködsz?

Nem rejtőzködöm, bár tény, hogy eddig viszonylag kevés információ keringett rólam. Már megtalálhatsz a Facebookon, ahol terveim szerint rengeteg hasznos infót, vicces sztorikat, kimaradt jeleneteket osztok meg. Az Instagram oldalamon is napi rendszerességgel posztolok.

A Raziel cselekménye az Egyesült Államokban játszódik, ahogy az Átkozott Hannah Browné is. Miért választod inkább ezt a legtöbbünk számára csak képernyőről vagy turistaként megismert világot, a mi kelet-európai valóságunk helyett? El tudod képzelni, hogy egyszer olyan történetet írsz, ami itthon játszódik?

Az Átkozott Hannah Brown valójában Angliában játszódik, a készülő folytatásban a helyszín Párizs. A Raziel első része javarészt Nevada állam környékén fut, a következő már Miami lesz. Andy Weir sem járt a Marson, mégis megírta, és én minden szavát elhittem. Élvezem, hogy olyan helyszínekről írhatok, ahol fizikailag még nem jártam, de tervben van egy hazai helyszínen játszódó regény is.

Honnan meríted a munkához az inspirációt? Vannak példaképeid, akik hatottak rád?

Sokféle stílusban, témában olvasok. Szeretem a történelmi regényeket, a szépirodalmat, a humoros írásokat, de mindennek megvan a maga ideje és hangulata. Szeretem Robert Merle stílusát, történetvezetését. Örök kedvencem a Malevil, és a Mesterségem a halál. Pont a Razielhez végzett kutatómunka során bukkantam Cheryl Strayed Vadon című könyvére, ami nagy hatással volt rám.  Rengeteg olyan könyv van, ami sokat adott, erről órákat beszélgethetnénk.

Hogyan hangolódsz rá az írásra? Hallgatsz-e zenét írás közben? És ha igen mit?

Valahogy le kell ráznom magamról a napi problémákat, a zene számomra olyan, akár egy kapcsoló. A Raziel írása közben általában Siát hallgattam, erre a regényben is találsz utalást. A könyvhöz készítettem egy tracklistát. Ez részben olyan dalokat tartalmaz, amit a könyv írása közben hallgattam, de akad olyan, ami a történetben is jelentéssel bír. Hallgass bele.

És utolsó kérdésként engedd meg, hogy feltegyem, mert nem hagy nyugodni. A könyvedet a KitKattel promotálják, mivel az egyik hősöd igencsak kedveli ezt az édességet. Látszik, hogy ez nem csak egy ügyes termék elhelyezés, hanem a karakterhez tartozik. Volt valamilyen személyes élmény, ami inspirálta ezt, vagy pedig a fejedből pattant ki a csokievő démon képe?

Erre nem tudok konkrét magyarázatot adni, ösztönösen írok. Mindig is szerettem a KitKatet, valószínű, hogy a tudatalattim dobta be írás közben. Jól passzolt az arrogáns, mégis imádnivaló démonhoz.