Börtönben írta első regényét durva, vastag WC-papírra – Ngũgĩ wa Thiong’o szabadságról és ellenállásról

Az évek óta az irodalmi Nobel-díj esélyeseként emlegetett Ngũgĩ wa Thiong’ot, kenyai írót a magyar olvasók Közöttünk a folyó című regénye révén ismerhetik. Ez a mitikus, balladisztikus történet egy fiú férfivá éréséről, hitről, egy szerelemről, a fehér és a fekete ember tragikus találkozásáról, és nem utolsósorban Afrikáról szól. A magával ragadó regény a fekete kontinens távoli világát nem kívülről, a fehér ember szemével, hanem belülről mutatja be. A kenyai írót épp ez teszi nemzetközivé: autentikusan ábrázolja Kenyát, mindeközben hihetetlen finomsággal és alapossággal mesél el általános emberi történeteket.

Több mint 50 éve publikál. Regényíró, tudós és drámaíró. 1978-ban egy évig tartó börtönbüntetésre ítélték politikai meggyőződései miatt, és most angolul Wrestling with the Devil címen jelent meg memoárja, melyben visszatekint erre az időszakra. Itt írta első regényét, melyet a börtön durva, vastag WC-papírjára jegyzett le. A könyv legendája azóta eggyé forrt magával a történettel, mely egy olyan fiatal nőről szól, aki a faji és nemi elnyomással foglalkozik a neokoloniális Kenyában. Mivel Ngũgĩt soha nem vádolták, vagy ítélték el, nem tudta, hogy mennyi ideig tartják fogva. A regény  a szellemi túlélés egyik formája” volt, mondja.

A most megjelenő emlékirat az 1982-ben kiadott eredeti Detained: A Writer's Prison Diary című kiadvány rövidebb változata. A szerző azzal indokolta az új verzió közzétételét, hogy az ellenállás témája és a börtönben való írás örök.”

„Nehéz megmondani, hogyan éltem volna túl, ha tovább tartanak bent, de volt egy tervem, hogyan maradjak életben. Elhatároztam, hogy írok egy regényt. Nem tudtam, mennyi ideig fog tartani. Ha egy évig, akkor gondoltam, még egy év lesz, míg lefordítom kiswahili vagy angol nyelvre.” – emlékezik vissza.

Bebörtönzésével az állam példát akart statuálni. Személyében egy szókimondó értelmiségit tartoztattak el, aki nyíltan ellenezte a kormány tevékenységét. Azt akarták, hogy megtörjön, hogy álljon ki a közösség elé, és tartson nyilvános bűnbántatot. „Valamilyen vallomást akartak. Azt akarták, hogy valljam be a bűneimet, de nem voltak politikai értelemben vett bűneim, amiket bevalljak."

Már az elején azt tanácsolta neki egy másik fogoly, hogy Ne hagyd, hogy megtörjenek!". Ugyanis a foglyokat nem engedték könyvek, rádiók, toll és papír közelébe, az ennivalójukban bogarak mászkáltak, napi 23 órában a cellájukban tartották őket. De ő nem adta fel az elveit. Hitt Kenya függetlenségben, hitt abban, hogy az embereknek joguk van ahhoz, hogy a saját elveik szerint éljenek. Az idő múlásával Ngũgĩ arra törekedett, hogy függetlenítse magát. Elhagyta James keresztnevét és a kereszténységet, és nem írt többet angolul.

„Ha találkozok egy angollal, aki azt mondja, hogy „angolul írok”, nem kérdezem meg tőle „Miért írsz angolul?”. Ha egy francia íróval találkozok, nem kérdezem meg tőle „Miért nem írsz vietnámiul?”. De engem időről időre megkérdeznek, miért írsz gikuyu nyelven?” – meséli.

Évekig támogatta az afrikai írókat, hogy írjanak anyanyelvükön. Korszakalkotó Decolonising the Mind: the Politics of Language in African Literature című munkájában pedig összefoglalta az ezzel kapcsolatos nézeteit.

„Ne felejtsük el, hogy az első dolog, ami megtörtént az afrikai emberekkel [Amerikában], az a nyelv és a nevek elvesztésének az erőltetése volt” – mondja az Atlanti-óceáni rabszolgakereskedelemről. Az évek során mindig inspirálták az afroamerikaiak, akik ellenállásukkal példát mutattak számára: „nehéz helyzetük ellenére képesek voltak létrehozni egy új nyelvi rendszert, amelyből spirituálitás, jazz, hip-hop és sok más dolog jön létre.”

„Afrika erőforrásainak kilencven százalékát használják fel nyugaton. De a szókincsével a nyugat segíti Afrikát." mondja. Véleménye szerint hihetetlen sokat vettek el az afrikaiaktól, és kontinens mindig is a nyugat donorja" volt.

„Úgy gondolom, hogy az afrikai, latin amerikai, ázsiai embereknek meg kell találnia a módot, hogy egy kicsit jobban összefogjanak és képesek legyenek kimondani: Engedjetek minket saját erőforrásainkból gazdálkozni."

Hisz a kulturális csereprogramban, beleértve a fordítást is az irodalomban, először létre kell jönnie egy stabil alapnak, amin keresztül Afrika népei saját kultúrájukhoz tudnak kapcsolódni, és ha ez megvan, akkor tudnak csatlakozni a világhoz. „Ha rakétát akarsz indítani a világűrbe, győződj meg róla, hogy az alap nagyon erős és szilárd. Afrikaiként meg kell győződnünk arról, hogy nyelvünk, erőforrásunk – a létezésünk teljes egésze képezi az alapot, amelyből elindulunk a világba."

A Wrestling with the Devil részben arról is szól, hogy Ngũgĩ, hogyan ébredt rá erre az alapvető szükségletre. Bebörtönzése az emberi szellem korlátozásának metaforája, a művészet és a képzelet szabadságra törésének az eszköze.

Bár a bebörtönzése volt élete egyik legnagyobb kihívást jelentő tapasztalata, mégis nyert vele, hisz a börtönben szakított az angol nyelvvel, és ott határozta el, hogy gikuyu nyelven fog alkotni. Teher alatt nő a pálma, tartja a mondás, Ngũgĩ szerint a zsarnoksággal szembeni ellenállás során kapunk esélyt a felszabadulásra.

„Az ellenállás a legjobb módja az életben maradásnak." – mondja.

 

Forrás: theguardian.com

Fotó: jamesmurua.com


vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9786155584121
Megjelenés: 2016-04-06
méret: 190 mm x 125 mm
Ez is érdekelhet:

INTERJÚ
2018-05-17 14:00:11

„Kurt Vonnegut sokat segített, amikor nem találtam kiutat” – Interjú Likó Marcell-lel

Tovább
MINDENNAPI
2020-03-23 09:35:57

8. nap otthon – Paul Hollywood: Kenyér – Reggelire, ebédre, vacsorára

Tovább
MINDENNAPI
2020-04-05 21:23:14

Részletek Paulo Coelho regényeinek új kiadásaiból

Tovább

„időről időre megkérdeznek, miért írsz gikuyu nyelven?” – beszélgetés Afrika egyik legjobb írójával