„Az élet tartogat még meglepetéseket” – Interjú Balázsy Pannával

A vagány, vidám, de emellett okos Szandra és a 3. b-sorozattal egy csapásra ismert és elismert író lettél. Ott figyelnek a kötet darabjai a sikerlistákon, sok iskolába, könyvtárba hívnak. Mégiscsak más visszajelzések ezek, mint a tévézésnél. Ilyennek képzelted az íróságot?

Hű, az én fejemben az író egy óriás, mint Nádas Péter vagy Gabriel García Márquez. Én még csak kóstolgatom a dolgot, élvezem is nagyon, de úgy érzem, messze vagyok attól, hogy írónak hívjanak. Egy biztos, egyre több időt szeretnék szentelni az írásnak. A médiás évek alatt is sokat találkoztam a közönséggel, a mai gyerekek már nem ismernek, tiszta lappal indulhatok náluk, csak a könyv illetve a találkozó során elhangzottak számítanak, szóval oda kell tennem magam! A harmadikos-negyedikes korosztállyal különösen élvezetes az együttlét, elképesztően okosak, nyitottak, kíváncsiak és már tudnak és szeretnek olvasni. Kifejezetten érzékenyek a világ dolgaira, és örülnek annak, hogy a könyvekben foglalkozom olyan komoly kérdésekkel is, mint a hajléktalanság, a válás, egy rokon halála vagy éppen a szerelem. És ha már szerelem, meglepve tapasztaltam, hogy a fiúkat még jobban érdekli a téma, mint a lányokat!

Csobbanós címmel jelent meg a legutóbbi, ötödik rész, és készül a befejező. Ennyi kaland alatt nem nőnek az ember fejére a szereplői? Követelnek maguknak önállóan kalandokat, vagy nagyon tudatos író vagy, aki mindent megtervez, és nem kanyaroghatnak össze-vissza a hősök?

Szandra a kezdetektől helyet követelt a fejemben. Ez valahogy úgy működik nálam, mintha filmet néznék. Akkor írok, amikor egyensúlyban vagyok, kialudtam magam és jól tudok fókuszálni. Ilyenkor maguktól peregnek a filmkockák, egészen váratlan, olykor szokatlan ötletek bújnak elő, amiket azonnal leírok. Ezek általában nagyon eltérőek a szokásos történetfolyamtól, és színesebbé varázsolják Szandra egyébként sem unalmas életét. Egyébként ez egy visszatérő motívum: sokan mondják, hogy a könyvek megfilmesítés után kiáltanak, élő szereplőkkel, aminek én elmondhatatlanul örülnék. A mozikban úgy sincs sok magyar ifjúsági film.

Kerestek már meg családtagok, barátok, tanár nénik, hogy, „na van egy jó sztorim, ezt írd meg Szandrának”?

Kezdenek attól tartani, hogy bármi, ami megtörténik velünk, esetleg megjelenik a könyvekben. Ilyenkor szólnak, hogy ezt vagy azt inkább ne írd meg, Anya, amin jókat nevetek, mert azért nem vagyok ennyire elvetemült. A kisebbik lányom gyakran javasol témákat, ezeket elraktározom a fejemben, és ha az előbb említett filmvetítésnél előjönnek, bekerülhetnek a könyvbe.

Megírtad már a számodra legkedvesebb jelenetét ennek a sorozatnak?

Egyelőre még írom az utolsó, hatodik részt, úgyhogy arról még nem tudok nyilatkozni. A már megjelent részeknél vannak kedvenceim, például amikor leírom, milyen a gyerekek dédije. Nagyon szeretem azt a részt is, amikor Brúnó, Szandra szerelme, a Valentin-napra készül. A Csuromvíz legizgalmasabb jelenete, amikor Szandra megoldja a nagy problémát, szintén közel áll a szívemhez.

Az kiderült, hogy szereti a stílusodat a célcsoport, a szülők, és a pedagógusok is. Tervezed, hogy más korosztálynak is írsz?

Azt hiszem, nem nőtt még be teljesen a fejem lágya, vagyis még mindig tudok „gyerekhangon” írni. Közben azért egyre inkább felnőtt leszek, és ezt szeretném is megmutatni. A következő ötletem egy ifjúsági krimi, ami remélem, jövőre elkészül, ez már egy picit idősebb korosztálynak készül, és arra készülök, hogy nagyon eleresszem a fantáziám. Annyit mondhatok, hogy egy kincsesláda körül forognak az események.

Most nem látunk képernyőn, és rádióban is csak akkor vagy, ha interjút adsz, van azonban ezer dolog, ami kitölti a napjaidat. A gasztronómia, a Globalista konyha is úgy robbant be az életedbe, mint az írás?

Nemrég egy negyedikes fiú megkérdezte tőlem egy szolnoki író-olvasó találkozón, hogy ha annak idején a kiadó vezetője (Kolosi Beáta) nem javasolja, hogy írjak egy alsó tagozatosoknak szóló könyvet, akkor most nem is ülnénk ott? Meglepett a kérdés, és igennel kellett válaszolnom. A legjobb dolgok véletlenül történnek velem, és ez így van a Globalista Konyhával is. Már több mint három éve hívunk izgalmas külföldi szakácsokat Budapestre, és mi kétestés vacsorákat szervezünk a nagyközönségnek Judittal, a Globalista Konyha másik felével. Szeptemberben felülmúljuk önmagunkat, és egy mexikói nomád séf érkezik, aki a világ legjobb étterme, a koppenhágai Noma kutató-fejlesztő séfje. Még mindig kíváncsi, az új dolgok iránt nyitott embernek tartom magam. Tudom, hogy az élet tartogat még meglepetéseket.

Csapody Kinga