A Trainspotting életrajzi gyökereiről – Irvine Welsh interjú

Az 1993-ban kiadott Trainspotting erőszakos fekete komédia angol munkásosztálybeli heroinfüggőkről szólt. A Waterstones készített egy felmérést, melyben 25 000 ember szavazta be a huszadik század tíz legjobb könyve közé. Több mint egy millió példány kelt el belőle csak az Egyesült Királyságban. A könyvnél a filmadaptáció sikere még jelentősebb volt. A 90-es évek szimbólumává vált. 2012-ben az elmúlt 60 év legjobb brit filmjének szavazták. Most a sorozat ötödik regényének megjelenése kapcsán  beszélgetett a The Guardian újságírója Welsh-sel.

Welsh-t semmi sem rémíti meg jobban, mint a felnőtté válás gondolata. Egyszer azt mondta, inkább „eladom a seggem" King’s Cross-ban, mint hogy letelepedjen egy életre és a sivár, unalmas családi életre adja a fejét. Nem meglepő, hogy bár szeptemberben lesz hatvanéves, nincsenek gyerekei. Drogokat már nem nagyon használ, legfeljebb iszik „egy jó palack vörös”-et, bár volt szerencséje a DMT-hez és újszerűnek találta.

A Trainspottingnak természetesen vannak életrajzi gyökerei, feleli az újságírónak. Abban az Edinburgh-i kerületben játszódik, ahol Welsh pincérnő anyjától és a dokkmunkás apjától született. A huszonévesen ő is heroinfüggő lett. Bizonyos fokig a karakterei élete is tükrözik a sajátját. A Trainspotting megjelenése után DJ-zni kezdett, így lett Dead Men's Trousers-ben Renton is DJ, míg Begbie egy híres művész Los Angelesben, ahogy Welsh is Amerikában él, csak Miamiban.

Arra a kérdésre, hogy Trainspotting szereplői közül melyik áll hozzá a legközelebb, Welsh azt mondja, hogy a legtöbb közös benne a narrátorral, Rentonnal van, aki azonban megváltozott az évek során. „Egy kicsit sikeresebb lett. Olyan pontra érkezett, ahol azt érezhetné, hogy végre megkapta az élettől azt, amit mindig is akart, de ő mégsem érzi magát elégedettnek.” Welsh szerint az emberek „Keresnek valamit, megkapják, aztán azt gondolják, mi a faszért volt ez? Érdemes volt ennyi időt és energiát áldozni rá?”

Mikor az interjú készítője megkérdezi tőle, hogy hogyan írná le Rentont olyan valakinek, aki még sose találkozott vele, a következőket mondja „Van fogalma a helyzetéről és valamennyire önmagáról is. A valóban cool és mindent irányítás alatt tartó ember és az ostoba között leng. Tulajdonképpen olyan mint én!”

Annak ellenére, hogy kétszer is megházasodott, nem tartja magát házasodó típusnak. „Azok a nők, akik csak egy srácot akartak találni, megállapodni, családot alapítani, csacsogni a csajokkal, míg a pasik isznak a kocsmában, sosem kedveltek engem. Fenyegetésként tekintettek rám.” – meséli.

A gyerekkoráról a következőképp vall. „Rohadt szörnyű gyerek voltam, aki elérte, hogy a hógolyókat más ember dobja. Nagyon jó voltam az erősebb gyerekek manipulálásában és a bajkeverésben.” „Talán ez a bennem élő Sick Boy.” – mondja nevetve. (Sick Boy a Trainspotting karakterek közül a legcinikusabb, legerkölcstelenebb figura.)

Welsh 16 éves korában a 70-es években otthagyta az iskolát, majd szinte mindenféle alkalmi munkát végzett. Volt mosogató, hordár, irodai alkalmazott és útburkoló. Aztán rászokott a heroinra, ami számára „tiszta hedonizmus volt.”

A szer kapcsán elmondja, hogy „Az a jó és egyben a legrosszabb is a heroinban, hogy nem foglalkozol más emberekkel.” „Ülhetsz akár a saját rohadt vizeletedben egy pöcegödörre emlékeztető lakásban, és ez mégis megadja az erő, hatalom és a jólét illúzióját.” Welsh végül 18 hónap után leállt a heroinról. Ezután próbált rockzenészként érvényesülni, és a 80-as évek közepéig Londonban élt. Ingatlan adásvétellel foglalkozott. Egyszer 17 000 fontért vásárolt egy házat délkelet Londonban, és rá 18 hónapra 52 000 fontért adta el.

A nyolcvanas évek végén Edinburgh-ba ment, és ott a helyi önkormányzatnál kezdett dolgozni, és ismét sikert aratott. Hamarosan a gazdasági fejlesztési részleg vezetője lett. Üzleti tanulmányokba kezdett és nekifogott a Trainspotting megírásának, melynek nagy része – állítása szerint – a munkahelyén íródott. A könyv 1993-as kiadása után feladta középvezető állását, és életét az írásnak szentelte.

Mocskos, brutális világot alkotott. Welsh újra és újra ugyanazokra a témákra tér vissza. A Trainspotting messze a legnagyobb sikere. De sose zavarja, mikor ezt szóba hozzák. Mindig a következő a projektjére koncentrál. Gyűlöli a könyv szerkesztési folyamatot, ilyenkor már a következő új könyvön agyal. Türelmetlen típus. Amint kész van egy történettel, már lökné is el magától…

Mikor a morálra terelődik a szó, Welsh a elmondja, hogy „Mindig volt bennem valamiféle erkölcsi mérce, de erősebbé vált, ahogy idősebb lettem. Már nehezebb gazembernek lenni. Ugyanakkor fájdalommal jár, amikor arra törekszel, hogy önmagad jobb változata legyél.”

A teljes interjú itt olvasható: theguardian.com
Fotó forrása: penguin.co.uk