„A nevetés az agresszió egyik kifejezése” – interjú az Anna, édes szerzőjével

Egyes szám első személyben írtad a történetet. Nem jelentett gondot, hogy egy női karakter bőrébe kellett bújnod?

Minden történetet egyes szám első személyben írok. Ha kell, kuruzsló öregasszony vagyok, ha kell, öreg, szerelmes hajléktalan férfi. Amikor írni kezdek, hónapokig csak firkálgatok. Keresem az első bekezdést. Ebben fel kell bukkannia egy figurának, akinek története van. Ha ez megvan, akkor már könnyen megy az írás.

Miért szatírát írtál, miért nem realista regényt?
Mert kihívás. Nehéz a mai valóságnál szatirikusabbat írni.

A történet itt és most játszódik. Egyik szála a politika berkeibe vezet. Hogy látod, lesznek még magyar államférfiak, vagy be kell érnünk a politikusokkal? Egyetértesz Spiróval, aki azt mondta egy interjúban, hogy demokráciának nálunk a diktatúrák közti átmenetet nevezik?

Ezt úgy is lehet érteni, hogy a diktatúrákat nálunk a demokráciák közötti átmeneteknek nevezik. Szóval, úton vagyunk a demokrácia felé. Ha nem remélnék belátható időn belül változást, lábbal szavaznék.

Regényed fontos szereplője a humor. Jókedélyű ember vagy, vagy csak kínodba nevettetsz minket?

A nevetés az agresszió egyik kifejezése. És akkor inkább így legyen agresszív az ember. Igyekszem mindenben meglátni a humort. Nem volt cél, hogy oldalanként röhögjön az olvasó. Nekem elég, ha olvasás közben néha mosolyra húzza a száját.

A történetben felbukkannak fantasztikus elemek. Vonzódsz a mesék és a fantázia világához?
Sem a mese, sem a fantázia nem vonz! Márta nénire gondolsz? Aki egy köszönésből meg tudja állapítani, van e adótartozásod? Na, ő nem mesebeli személy. Találkoztam vele. Ő az asztal egyik oldalán ült, én a másikon. Egy nagyon kicsi tárgyalóban. Cigizett. Vágni lehetett a füstöt. Úgy három órán keresztül kérdezgetett ezt, azt. Aztán lezárta a vizsgálatot, mindent rendben talált. Majd a hivatal előtt, az utcán hozzám lépett, megfogta a karom, és azt mondta, most akkor Kedves, papírok nélkül elmondom, mi volt valójában. És elmondta. Még hogy mesebeli alak?

Volt-e kedvenc mellékszereplőd, akiről szívesen írtál volna még többet?
Minden szereplőről annyit írok, amennyit elmond nekem magából. Se többet, se kevesebbet. Eddig nem vittem át egyik történetből másikba karaktert.

Készül-e már valami az írói műhelyedben?

Természetesen. Minden nap írok, készülnek a könyvek. Nemrég fejeztem be a következő történetemet. Egy mai, magyar, reménytelen helyzetben lévő, lezüllött zsákfalu kocsmájában játszódik. Tizenkét karakter megmenti a falut. Kiisszák magukat a szegénységből! Mit a falut, az egész országot, sőt!

Hományi Péter